Eustace Mullins: A biológiai zsidó
A szerzőről.
Negyvenöt
éves korában Eustace Mullins, harmincévi folyamatos tevékenységre tekintett
vissza író, művész és üzletemberként. Öt könyvet írt a szépművészetről, vallási
és gazdasági témákról, ezen kívül teljes foglalkozásban dolgozott üzletemberként
és ismert művész. Művészként visszaállította a távolságot a tájképfestészethez,
képei sok díjat kaptak. Fényképkiállításaival is nyert díjakat, mind
portrékkal, mind csendéletekkel.
Az üzleti
életben közgazdászként és a nyilvános kapcsolatok terén tevékenykedett. Eustace
Mullins az Egyesült Államok légi erejének a veteránja, harmincnyolc hónapi aktív
szolgálattal a második világháborúban.
Virginiában
született, Washingtonban és a Lee egyetemen, a New York egyetemen, a Mexikói
szépművészeti főiskolán (Escuela des Bellas Artes) és a modern művészetek
intézetében Washington, D.C-ben tanult.
Joseph
McCarthy szenátor harca idején a kommunizmus ellen törvényhozási kutatóként
tevékenykedett és a kongresszusi könyvtár alkalmazottjaként dolgozott. Az
amerikai Petróleum Intézet útadóügyi tanácsadója, az Intézmények Magazin újság
(Institutions Magazine) szerkesztője és a Chicagoi motorklub újság
főszerkesztője. Tizenöt évig az ismertebb konzervatív kiadványok szerkesztője
és cikkírója volt, az Egyesült Államokban.
Évekig
fáradozott Ezra Pound törvénytelen Washington, D.C-i Szent Erzsébet kórházbeli
fogva tartásának megszüntetésén.
Ő volt az
első olyan szerző, akinek művét elégették Németországban a második világháború
után, ezt Dr. Otto John, tette, a német biztonsági hivatal vezetője, pár
nappal, mielőtt átment volna a kommunisták uralta Kelet Németországba.
Huszonöt
évig tanulmányoztam az emberi hibák problémáját, az ígéret elvesztését, a nagy
birodalmak hanyatlását és összeomlását. Ez a jelenség az írott történelem
ötezer éve során többször volt megfigyelhető. Tanulmányom írásának első húsz
évében sok adatot gyűjtöttem a különféle civilizációkról. Összehasonlítottam a
tényeket, hogy megtaláljam a közös nevezőt, mely a megoldáshoz vezet.
Figyelembe vettem olyan tényezőket is, mint az emberi környezet, a természet,
és néhány viselkedési formának a folyamatosságát. Ezért tanulmányoztam az
állatvilágot is, és összeállítottam azokat a tényezőket, melyek közösek az
emberi és az állatvilágban.
Körülbelül
öt éve fölfedeztem a közös nevezőt az emberi civilizációk között. Biológiai
tanulmányaim vezettek el hozzá, mert ez a közös nevező megtalálható mind a
növény, mind az állatvilágban. Mert természeti jelenség, és mindenütt
jelenlévő, rendes, elfogadott része a növényi és állati életnek, egy tudós sem
rendelte ezt alapvető okként a birodalmak bukásához.
Ez a
tényező a parazitizmus. Az utóbbi évszázad egyik leglenyűgözőbb teljesítménye a
parazitológia gyors fejlődése. Fölfedezték, hogy az ember legtöbb komoly baját
paraziták okozzák. Ezekből a tanulmányokból csak idő kérdése, hogy a tudósok
levonják a következtetést, hogy hasonló dolgok történnek az emberi
civilizációkban, és ezek ott is betegséget és halált okoznak. Várható, hogy az
eltemetett birodalmak történetének boncolgatásánál arra a következtetésre
jutnak, hogy a parazitizmus volt a meghatározó tényező az emberi kultúrákat
megtámadó betegségek közül.
De egyetlen
tudós sem vonta le ezt a következtetést. A kongresszus teljes könyvtárában
egyetlen olyan munka sincs, mely a parazitizmus társadalmi hatását vizsgálná
meg a kultúrákra. Munkák százai találhatók, melyek a parazitizmus orvosi
hatásait taglalják, de egyetlen sem foglalkozik annak hasonlóan komoly
társadalmi-gazdasági hatásaival.
Miért?
Miért volt képtelen sok ezer kutató, akik a legvékonyabb ágba is
belekapaszkodnak, hogy doktori tanulmányukat alátámasszák, nem látják azt, ami
orruk előtt van, a parazita csoportok romboló hatását társadalmunkon?
Nyújtsuk a
legegyszerűbb magyarázatot, mert általában az a helyes. A kultúra parazita
csoportja kiépítette uralmát a tudományos és oktatási világban. Egyetlen olyan
tanulmányt sem tűrne el, amely veszélyeztetné uralmának folytatását. Ez hajánál
fogva iderángatott megállapítás? Akkor keressünk jobbat, és ha nem találtunk
ilyet, vizsgáljunk meg pár elfogadott tényezőt.
Először is
tudjuk, hogy parazitizmus létezik az emberiségben. Másodszor, a parazita
csoport zárt, jól (belülről) irányított. Harmadszor a parazita csoport, hogy
megtartsa parazita helyzetét, bizonyos módon irányítania kell házigazdáját,
mert egyetlen házigazda sem tűrné másképpen el a parazita jelenlétét. Az
irányítás egyik nyilvánvaló formája lenne annak irányítása, hogy a házigazda
mit gondol, mit olvas és lát oktatása, tanulása, szórakozása és új hírek felvétele
során.
A
parazitizmus tanulmányozása hihetetlen méretekben haladt előre a huszadik
században, és nem az én érdemem a parazita csoport társadalmi elméletét az
emberi kultúrában, mert ez az elmélet már legalább két nemzedék óta elindult a
szemünk előtt. Mindazonáltal olyan homályos a jelenség, hogy öt évet vett
igénybe ennek az elméletnek a kifejlesztése, és tisztában vagyok azzal, hogy
még most is csak kinyitottam az ajtót a tudósoknak, hogy sokkal szélesebb
fénycsóvát vessenek az emberi problémákra, mint én voltam képes ez alatt a
viszonylag rövid idő alatt.
Amennyiben
módomban állt, megkíséreltem ezt a művet annyira nem technikai módon írni,
amennyire csak lehetséges, amennyire az elmélet természete megengedte, hogy más
területek tudósai is alkalmazhassák munkáikban. az elmélet elágazásai azt
jelzik, hogy rögtön felhasználható és jövedelmező lehet a szociológia,
kormányzás és történelem terén, mind a hivatásos kutató, mind a laikus számára.
Eustace Mullins,
1967.szeptember 25. Washington, D.C.
Első fejezet
A parazita
Legtöbbünk
úgy véli, hogy a parazita gusztustalan valami, melynek az a szerepe az életben,
hogy valaki más költségén táplálja magát. Ennek eredményeképpen ez a fogalom
emberekre alkalmazva mindig undort hív elő. Az állati és növényi világban a
parazitákat szintén nem kedvelik. Az Oxford angol szótár (1933) a parazitát:
1. Olyan
lényként határozza meg, mely mások asztalánál vagy azok költségén táplálkozik,
mindig szégyentelenül kihasználva a másikat.
2. Biológiában olyan állat vagy növény, mely más szervezeten élősködik (melyet a gazdának neveznek), és élelmét direkt a gazdából szerzi.
2. Biológiában olyan állat vagy növény, mely más szervezeten élősködik (melyet a gazdának neveznek), és élelmét direkt a gazdából szerzi.
3.
Általánosan olyan személy, akinek a tevékenysége egy állati parazitára
emlékeztet.
Tehát azt
találjuk, hogy a parazitát nem szeretik, aki más rovására tartja el magát, és
amely más szervezetben él, melyet gazdának neveznek. Azt is mondja, hogy a
fogalom alkalmazható olyan személyre, aki a parazita klasszikus példáját
követi.
Tanulmányozva
az emberiség történetét észrevesszük, hogy van egy csoport, amely állandóan
megjelenik a nagy kultúrák irataiban. Soha nem szeretik őket, de megmaradnak
azok között, akik nem szeretik őket, és ha kiűzik őket, ragaszkodnak a
visszatéréshez, függetlenül attól, hogy ezért mit kell tenniük.
Megfigyelhetjük, hogy mindig megtalálják a módját, hogy mások rovására éljenek.
Az
Encyclopaedia Britannica a parazitizmust így határozza meg: A parazitizmus
egyoldalú élelmezési kapcsolat két különböző szervezet között, mely
többé-kevésbé hátrányos, de nem mindig végzetes a gazda számára. Olyan
kapcsolat, mely megszabadítja a parazitát az élelemszerzés gondjától, és amely
emiatt bizonyos mértékig leegyszerűsödik, visszafejlődik és degenerálódik.
Sok
kultúrában azt találjuk, hogy a parazita csoport jelenléte végzetes a gazdanép
számára, mert az alapvető életkörülményeket megváltoztatja, és alapvető
energiájukat a paraziták élelmezésére fordíttatja. Ez a változás a gazdanép
létezését minden tekintetben befolyásolja, és elkerülhetetlenül addig gyöngíti
őket, amíg megszűnnek létezni. Mivel az Encyclopaedia Britannica a tisztán
biológiai parazitizmussal foglalkozik az állatvilágban és a növényvilágban,
igaz, hogy a parazita kapcsolat lehet hátrányos, de nem végzetes egy darabig,
de még az említett területeken is sokféle növényt és állatot találunk, melyet
parazitái megölnek, és érdekes módon ezt a tudós emberek, akik az Encyclopaedia
Britannica cikkét írták, nem tudták.
Azt is
látjuk, hogy a parazita csoportot a gazdanép erkölcsösebb tagjai folyamatosan
leleplezik, mert a paraziták minden fajta degenerációba beleesnek. Ennek okai
nyilvánvalók. Mint az Encyclopaedia Britannica cikke kimutatja, a parazita
jelenléte degenerációhoz vezet. Mert a parazitának nem kell aktívan dolgoznia
az élelem megszerzéséért, sok ideje és energiája van a leggonoszabb tevékenységekre
és a gazdanép fiainak megrontására.
Az
Encyclopaedia Britannica egy fontos faktort emel ki tanulmányában, a parazita
fölismerését a gazdanépben. A Britannica cikke kimutatja, hogy a paraziták
gyakran találhatók egy bizonyos helyen, a gazdán belül. Mivel a parazita
egyetlen életcélja a gazdában maradás és az annak a költségén való élet, olyan
helyet kell keresnie, ahol ezt meg tudja valósítani. Olyan helynek kell lennie,
ahonnan a gazda nem tudja könnyen kitessékelni, valamint olyannak, ahol erőfeszítés
nélkül ehet. Ezért a parazita gyakran választ olyan helyet, mely a gazda
reprodukciós szerveinek vagy kiválasztó szerveinek közelében van. Legtöbb
esetben ez abban nyilvánul meg, hogy a paraziták a gazdák nagy városaiban
telepednek meg, noha alapvetően mezőgazdasági országokban a paraziták a
falvakban oszlanak el.
Webster harmadik nemzetközi szótára a parazitát olyan szervezetként határozza meg, mely egy másik élő szervezetből él, táplálékát részben vagy teljesen a gazdától szerzi, és általában bizonyos fajta szerkezeti változásokat eredményez.
Webster harmadik nemzetközi szótára a parazitát olyan szervezetként határozza meg, mely egy másik élő szervezetből él, táplálékát részben vagy teljesen a gazdától szerzi, és általában bizonyos fajta szerkezeti változásokat eredményez.
A változtatás képessége.
Fontos
jellemzője a parazita csoportnak az emberiség történelmében. Bámulatos
képességet fejlesztett ki önmaga változtatására parazita céljai eléréséhez.
Rendkívül kifinomult technikákat alakított ki a gazdán maradására, és fejlett
módszereket saját táplálására a gazda költségén. Sokféle álruhát alakított ki,
és hatalmas méretű alkalmazkodóképességet alakított ki saját formáinak
változtatására, hogy helyén maradhasson.
Folytatva Webster
harmadik nemzetközi szótárával, a parazita olyan valami, mely hasonlít a
biológiai parazitához abban, hogy mástól függ létezésében, és semmiféle hasznos
vagy megfelelő ellenszolgáltatást nem nyújt (Lásd Francois Bondy művét, a
nagyváros a vidék parazitája).
Ez az
utolsó fontos kulcsa problémánk, az emberi kultúra lehanyatlásának
vizsgálatánál. A parazita mástól függ és nem szolgáltat semmi hasznos vagy
megfelelő ellenszolgáltatást. A történelmet tanulmányozva azt tapasztaljuk,
hogy a parazita csoport soha nem nyújt semmiféle ellenszolgáltatást, vagy mutat
hálát azért, mert a gazda eteti őt.
A parazita
jelszava "mindig vegyél el". Lepjen meg bennünket, ha ezt a jelszót
megtaláljuk a parazita csoport irodalmában? Most megkérdezzük az olvasót,
melyik csoport jelenik meg újra és újra a történelemben, egyik kultúra után a
másikban? Melyik csoportot utálta a gazdanép mindig? Melyik csoport szerepe
volt gyakran meghatározó a kultúrák hanyatlásában és tönkremenésében? Melyik
csoport kedvel és támogat mindenféle degenerációt? Melyik csoport foglal el
mindig bizonyos pozíciókat a gazdanépben? És melyik csoport utasít el
mindenféle alkotó tevékenységet bármely kultúrában, és e helyett hű marad
jelszavához: "Mindig csak vegyél"! És elutasítja, hogy hasznos vagy
megfelelő ellenértéket nyújtson?
A zsidók
ismertek a fentiekről.
Ez a
csoport, ahogy az olvasó már sejtheti előző olvasmányaiból, a fentiek igazak a
zsidókra egész történelmük során. A jelenlegi tanulmány előtt embereket és
emberek csoportjait, melyek mások költségén élnek, parazitáknak neveztek, de ez
az elnevezés csak társadalmi értelemben volt használatos, mindenfajta biológiai
utalás nélkül. Az ültetvények tulajdonosait parazitáknak nevezték, mert ezek
rabszolgáik költségén éltek, a nemeseket parazitáknak nevezték, mert ezek a nép
költségén éltek, a hadseregeket parazitáknak nevezték, mert ezek a dolgozók
költségén éltek.
De minden
esetben az állítólagos paraziták bizonyos feladatokat elláttak és bizonyos
szolgálatokat tettek a társadalomnak. Így tisztán társadalmi szempontból
lehetséges, hogy sok csoportot parazitának neveznek, mint gyerekeket vagy
öregeket. Ezek valóban mások költségén élnek, nem végeznek hasznos munkát, és
nem nyújtanak megfelelő ellenszolgáltatást. De ezek a csoportok vagy a múltban
végeztek hasznos munkát, vagy a jövőben fognak. Így ezekre nem igaz a paraziták
biológiai meghatározása. Ebben a munkában észre fogjuk venni, hogy a biológiai
jellemzők meglepően jól illeszkednek történelem során egyfajta parazita
csoportra, a zsidókra, és bebizonyítjuk, hogy ezekre teljes mértékben igazak a
biológiai paraziták jellemzői.
Más biológiai szempontok.
A
természetben gyakran látjuk, hogy a parazita el akarja rejteni parazita
életvitelét, és úgy szeretne megjelenni, mint a többi növény és állat. A
"paraziták körülményei az ültetvényeken" D. T. MacDougal és W. A.
Cannon művében (Carnegie intézet, Washington, 1910) ezt írja: "A nyugati
Egyesült Államok sivatagi bozótjában a Krameria parazita néhány fafajtán. Az
első pillantásra a Krameria nem tűnik parazitának, mert nem nő közvetlenül a
gazdanövényen, hanem gyökerei vannak közvetlen a föld alatt a gazda gyökere
fölött, és abból szívják ki a táplálékot. Kedvenc gazdanövénye a Covillea
tridentata, de az akácon és más fákon is parazitáskodik. Parazita voltát akkor
fedezték föl, amikor a kutatók keresték annak okát, hogy miért nincs mélyre
menő gyökere. Szürkés bozót, melynek gyümölcse és levele is van bizonyos
évszakokban.
A
természetben a parazita gyakran kényelmesnek találja saját maga és céljai
elrejtését, és arról akarja környezetét meggyőzni, hogy ő valami más, hogy
kivitelezze parazita küldetését. A parazita nem faj, hanem egy életforma, mely
sokféle fajt kínoz. A zsidó ilyen szemmel nézve nem annyira faj, mint egy olyan
típus, mely más fajokat használ áldozatként.
Geoffrey
LaPage kimutatja összefoglaló munkájában "parazita állatok"
(Cambridge egyetemi nyomda, 1951, 1. oldal):
"A
parazita állat nem egy bizonyos állatfaj, hanem olyan állat, mely bizonyos
életvitelhez szokott hozzá." Összehasonlítva a Krameriassal, mely nem tud
mély gyökeret ereszteni, mely nem szükséges parazita létéhez, a zsidó soha nem
növeszt mély gyökereket a gazdanép kultúrájában, ehelyett elkülönül a
legfelszínesebb és leggyorsabban kifizetődő üzletágakba. Ezért a zsidó nem
annyira külön faj a kultúrvilágban, hanem olyan típus, mely egyfajta parazita
életvitelre állt rá, és gazdáján akar élősködni, aki megtermeli számára az
élelmet.
LaPage így
folytatja: "Másként, mint és biológiai fogalmak, a parazita szó és annak
melléknévi alakja, a parazita részei a mindennapi szókincsnek, és olyan
hangulati és erkölcsi mellékértelmet kaptak, melynek semmi köze nincs a
tudománynak, így a biológiának sem. A biológusok tudományosan foglalkoznak a
dolgokkal, és azért megpróbál tanulmányaiból minden olyat eltávolítani, amit az
ember szeret, vagy nem szeret és minden erkölcsi ítéletet. Se nem vet meg, se
nem csodál, nem ítél el vagy fogad el parazita szervezeteket. Tanulmányozza
magát a szervezetet, annak életformáját olyan szenvedélymentesen, amennyire
csak lehet, a parazitákat egyfajta életformaként tekinti, melyet különféle
állatok gyakorolnak."
A tudományos szemlélet.
Teljes
mértékben egyetértünk LaPage professzor intésével, hogy maradjunk tisztán
tudományosak, és a megoldást keresve ne befolyásoljanak érzelmi ítéletek.
Pontosan ilyen szenvedélymentes tanulmány során jutott el ez az író a biológia
zsidó meghatározásához. Csak szenvedélymentes tanulmányozás útján, mint
biológiai jelenséget, remélhetjük, hogy megtanuljuk, hogyan győzzük le a káros
hatást, melyet a parazita jelenléte elkerülhetetlenül mutat a fejlettebb emberi
kultúrákban.
LaPage
kimutatja, hogy általában kétféle állati közösséget találunk, az egyikféle
egyfajta fajú állatokból áll, mint csordák vagy korallkolóniák, méhcsaládok,
stb., a másikféle különféle fajok együttélése ugyanazon a területen.
A második
csoportra jellemző a parazitizmus, mert ilyenekben találunk olyan egyedeket,
melyek az adott területeken honosak, és parazitákat táplálnak, melyek nem
honosak az adott területen.
A
parazitizmus egyik érdekesebb vonása, hogy a parazita olyan életet él, mely
gyakran túllépi a természet és az emberi élet szokásait. Úgy tűnik, mintha a
parazitát nem kötnék a klíma, a földrajz és más határoló szabályok, melyek a
legtöbb csoport életében parancsoló módon irányítanak. Ennél fogva a parazita
képes túlélésre olyan területeken, ahol nincsenek gyökerei, ha gazdájának
gyökerei vannak ott és már jó ideje él ott.
Nincs
biológiai asztalközösség (kommenzalizmus)
LaPage
megjegyzi, hogy a parazitizmus eltér az asztalközösségtől, mely gyakran
megfigyelt biológiai jelenség, és az azonos asztalnál való evést jelenti. Példa
rá az ökörcsípő madár, mely rinocéroszok, elefántok és más nagy afrikai állatok
hátán él. Ezek a madarak nemcsak megeszik az atkákat, tetveket és más
parazitákat, melyek megtámadják az állatokat, hanem figyelmeztetik is a gazdát
veszély esetén. Angliában látjuk, hogy a seregélyeknek és a juhoknak hasonló
életközössége van.
Létezik egy
másik életközösség is, a szimbiózis, ez "együttélést" jelent. Ez még
szorosabb együttélés, mint az asztalközösség, mert a partnerek fiziológiailag
is függnek egymástól. Mindegyik szerez élelmet a másik számára, amely nélkül
mindkettőjük élete sokkal nehezebb, esetleg lehetetlen lenne, és egyik sem él
független életet. A parazitizmus, ahogy LaPage meghatározza, ezzel szemben
hasonlít az asztaltársasághoz és szimbiózishoz, amennyiben a közösség a
táplálék megszerzésének függvénye. Szerinte a parazitizmus az egyik partner, a
parazita és a másik, a gazda közti közösség, melynek során a parazita számtalan
különféle módszerrel szerzi élelmét a másik partner testétől. LaPage
megkérdezi, hogy vajon a gazda partnernek valaha is van-e haszna az
együttélésből? A válasz az, hogy soha. A parazita mindig károsítja a gazdát.
Így a
parazitizmus két szempontból különbözik az asztaltársaságtól és a
szimbiózistól: Először, hogy nem mindkét partner, hanem csak az egyik nyer
élelmet a kapcsolatból, másodszor, hogy csak az egyik félnek van haszna a
kapcsolatból, a másik fél mindig károsodik emiatt.
A szervezet változtatása.
LaPage azt
gyanítja, hogy az első parazita nem-parazita szervezet lehetett, mely
valamilyen úton behatolt egy másfajta állat testébe, ott talált élelmet,
például vért, mely tápláló volt és könnyen emészthető, és a fejlődés során az
első parazita utódai megszerették ezt a fajt életet, és ugyanilyen kapcsolatot
építettek föl más állatokkal is. Végül a parazita teljesen függővé vált a
parazitizmustól, és nem tudott túlélni nélküle. Így testileg teljesen függővé
lett gazdájától. Mint LaPage utal rá, a gazda nem tűri passzívan kapcsolatát a
parazitával, és reagál a behatolásra, mely miatt szenved.
Azt mondja:
"A gazda és a parazita közt az evolúció törvényei szerint folyt a harc, és
ma is folyamatosan vívják. A parazitizmus nagyon különbözik az áldozat és a
ragadozó harcától, ahol a ragadozó élelmét az áldozat megölése és testének
elfogyasztása útján szerzi. Itt a támadó mindig nagyobb és erősebb, mint az
áldozat, míg a parazita mindig kisebb és gyöngébb, mint a gazda.
A természet szabályainak megsértése.
Így azt
vesszük észre, hogy itt még egyszer a parazita megsérti a természet alapvető
törvényét. A természetnek az a törvénye, hogy az erősebb a túlélő, a
legalkalmasabb a túlélő, és a gyengébbet megeszik, hogy élelmet adjon az
erősnek. A parazita jelenségének esetén a gyengébb a túlélő az erősebb
rovására, és az erősebbet legyőzik. "
Ez is
alapvető a biológiai zsidó életében. A történelem során mindig kisebb és
gyöngébb volt, mint nemzsidó gazdája, de gyakran sikerült neki legyőzni azt. A
vézna gyönge figura, ahogy a zsidó komédiás, Charlie Chaplin be szokta mutatni,
mindig túljár az erősebb nemzsidó ellenfél eszén és legyőzi azt. Úgy látjuk,
hogy ez a bemutató alapvető eleme minden zsidó humornak, irodalomnak és
művészetnek. A kis Dávidot mutatják, aki legyőzi a nagyobb Góliátot, a dörzsölt
Mardokeust mutatják, aki legyőzi az erősebb tisztet, Hamant. Dávid
természetesen a kis parazita és Góliát a nagy gazda, akit messziről leütnek,
mielőtt használni tudná erejét a gyönge kihívóval szemben.
Ideiglenes
paraziták.
LaPage
"ideiglenes parazitáknak" nevezi azokat a rovarokat, melyek a gazda
vérét szívják, mint a moszkitók, vagy a vérszívó piócákat. Ektoparazitáknak
(külső parazitáknak) nevezi őket, mert nem kerülnek be az gazda testébe. Más
tetveket, melyek a gazda bőre alatt élnek, andoparazitáknak neveznek. Vannak
hiperparaziták, akik más parazitákon élősködnek (ezek a rabbicsaládok
nemzedékei), és fészek vagy társadalmi paraziták, melyek hangya vagy
méhcsaládokban élősködnek, s melyek a közösségen kívül élnek.
Evolúció és a paraziták.
LaPage
hangsúlyozza, hogy minden állat, függetlenül életmódjától fokozatosan változott
az evolúció folyamán. Azt mondja, hogy a parazita sem kivétel e szabály alól,
sőt példa erre. Fogak alakulnak ki nála, melyek a gazda szövetei rágcsálják,
szívókészülékek, melyek nedveit szívják, véralvasztó szerek, hogy tartsák a
gazda testén. Néhány vérszívó denevér figyelemre méltó ravaszsága áldozatuk
becserkészésében és vérük kiszívásában szintén a változások közé sorolandó,
melyeken az ideiglenes paraziták átestek. Desmodus vámpír fajok megtámadják a
marhákat, lovakat és más állatokat, az embert és a baromfit éjjel alvás közben.
Megfigyelik áldozatukat, és ha az elalszik, mellé kerülnek és olyan ügyesen
harapnak ki egy darab húst belőle, hogy az sokszor csak reggel veszi észre a
vérzést.
A zsidó
egyik legtipikusabb változása az a képessége, hogy úgy szívja áldozatai vérét,
és gyengítse azt, hogy észrevétlen maradjon, és a zsidó eszközei és technikái
erre a célra az idők során egyre finomabbak lettek, és ezekre nincs példa más
élőlényeknél. Tekintve ezeket a technikákat meg kell -e lepődnünk azon, hogy
néhány nemzsidó, akiket a legjobban gyöngített a zsidók vérszívása a
legelszántabb zsidóvédők, és képesek halálos csatákat vívni zsidó
"jótevőik" javára? Teljesen képtelenek arra, hogy fölismerjék a
veszélyt, vagy a parazitatámadás alattomos voltát.
Specializálódás a paraziták között.
LaPage
leírja a nyálkás angolnát, ami a ciklosztómák családjába tartozik, melyek neve
a szájukban levő kör alakú gödörre utal. Ezt mondja: "Mindezeknek a
halaknak fúrószerű alakjuk van, és az orsóhal talán legismertebb tagjuk. A
nyálkás angolnának két sor foga van erős nyelvén, és egy középső foga szájának
csúcsán. Szemei nagyon fontosak, bőre eltakarja őket, valószínűleg azért, mert
a nyálkás angolna mélyen befúrja magát a megtámadott hal bőrébe, és így nem
tudná használni szemét. Ugyanezért kopoltyúnyílásait hosszú csövek kötik a
felületén egyetlen nyíláshoz, a nyílások sokkal hátrább vannak, mint az
orsóhalnál, így a nyálkás angolna akkor is képes a víz alatt levegőzni, ha feje
mélyen be van dugva a gazdahal testébe.
Néhány
nyálkás angolnafaj olyan keményen bele tud akaszkodni szívó szája segítségével
az élő halakba, hogy ezek ritkán tudják lerázni őket. Aztán lereszelik a hal
húsát és szívják a vérét. Néhány fajuk addig fogyasztja a hal izmait, amíg az
élő halból csak csontok és zsigerek maradnak, és a hal megdöglik.
Így Lapage
teljesen ellentmond az Encyclopaedia Britannica tudóskodó cikkének, mely azt
állítja, hogy a parazita soha nem öli meg gazdáját. A nyálkás angolna
tevékenységei, az élő hal vérének ivása kifejezetten emlékeztet az ősi zsidó
rituális gyilkosságokra, melyek során az élő nemzsidó áldozatot egy asztalra
teszik, húsát rituálisan bevagdossák, és az ünneplő zsidók megisszák kifolyó
vérét, mely parazita létezésük egyik legfontosabb szimbolikus tette. A vérivás
az áldozat haláláig folytatódik, és ez a nyálkás angolna viselkedésének
társadalmi tükre.
Látjuk a
szoros rokonságot a növényi és állati paraziták között, és az emberi
kultúrákban az évszázadok során kifejlődött parazitizmussal. LaPage szerint sok
vérszopó esetében a fogás szerve összekombinálódik a szívás szervével, de
másoknak csak fogási szerveik vannak, például sok parazita fejleszt ki kapcsoló
kampókat, melyek vagy belülről vagy kívülről akaszkodnak a gazda testére. Éppen
így, amikor a gazdanép megpróbál megszabadulni a zsidó közösségtől, észreveszi,
hogy a paraziták a gazdanép életét minden vonatkozásban behálózzák kampóikkal.
Ezek a kampók olyan mélyen be vannak gyökerezve, hogy az eltávolítás nemcsak
nehéz, de olyan mély és fájdalmas operációval jár együtt, hogy az eltávolítás
végzetes lehet a gazdára nézve.
A gazda
látja, hogy hiteleit zsidó bankárok adják, gyerekeit zsidó tanárok tanítják,
kormányát zsidó tisztviselők irányítják, akiket tanácsadóknak vagy
konzultánsoknak is hívnak, és noha nem választott képviselők, mégis fontos
elhatározásokat ültethetnek át a gyakorlatba. A vallásukhoz fordulnak
megnyugtatásért, és azt látják, hogy zsidó kikeresztelkedettek, akik megfelelő
pénzbeli ajándékok révén léptek be a felekezeti hivatalokba, addig szaporodtak,
míg megváltoztatták a vallási hitet, és oda is bevitték a parazita zsidók
kapaszkodó kampóit. Mi maradt meg a nemzsidó gazdának? A látszólag
elkerülhetetlen végzet, hogy lassan meghal, mert kiszívták vérét, és csak
azután hagyják ott a paraziták, hogy más gazdát keressenek.
A parazita felnőtt fázisai.
LaPage
kimutatja, hogy sokszor felnőttkorában a parazitának nincs sok köze a gazda
szervezetéhez, mivel körül van véve élelemmel, és ezt a gazda segítsége nélkül
el tudja érni. Emiatt látnivaló, hogy a zsidókat nem érdekli túlságosan a
szállítási ipar, az ülő foglalkozásokat részesítik előnyben. A parazita
közösség teljesen mozdulatlanná válik a gazdában hosszú időre, évekig meg sem
mozdulva, de erejéből semmit sem vesztve. A fertőző betegségek szállítói, úgy
gondoljuk, száz évig is láthatatlanok lehetnek, de amikor feljönnek, még mindig
terjesztik a betegségeket. Zsidó közösségek évszázadokig éltek nemzsidó népek
között, és nem mutatták veszélyességük jeleit, de amikor a nemzsidó gazda
megpróbál megszabadulni tőlük, rögtön válaszolnak a kihívásra, és különleges
változásaikat hozzák játékba, hogy megmaradhassanak a gazdában.
LaPage
kimutatja, hogy a paraziták természettől fogva hajlamosak az ülő életmódra, és
ennek megfelelő változások történnek rajtuk. Parazita életmódjuk miatt a zsidó
közösségeknek ehhez mért szokásai vannak, melyek bizonyos betegségekhez
vezetnek, melyek az ülő életmód következményei, s melyek igen gyakoriak zsidók
között. Például a cukorbetegség sok szótárban zsidó betegségként van
megemlítve. A cukorbetegség akkor alakul ki, amikor a parazita, ülő életmód
miatt nem ég el a fogyasztott cukor, melynek közvetlenül energiát kellene
szolgáltatnia. Ez cukortúltengést okoz a szervezetben, mely miatt kialakul a
cukorbetegség.
Ülő életmódot
folytató személyeknél gyakori a hasnyálmirigy folyamatos gyöngülése, és más
olyan szerveké, melyek a vércukor beállítását végzik. Így a cukorbetegség
öröklődő lesz az ülő életmódot folytatók között. A zsidó közösségben sokféle
degeneratív betegséget ismeretes, vér-rendellenességek, különféle rákfajták, és
másféle testi degenerációformák, melyek közvetlenül visszavezethetők parazita
létükre, és a testi degenerációkra, melyeket ez okoz. Ahogy együtt élnek a
nemzsidó közösséggel, és ahogy elterjed ülő életmódjuk, ezek a degeneratív
betegségek átterjednek nemzsidó környezetükre is.
Az egyik
legfontosabb fizikai korrelációra a zsidó közösség és az ismert parazita
szervezetek között a növény és állatvilágban világít rá LaPage: "Többek
között az idegrendszer az, mely csökken vagy elvész, ha parazita életmódot
folytat egy szervezet. Lecsökkenhet, vagy részben lecsökkenhet, például a szem
és más szervek működése csökkenhet. Az érzékelő szervek jól fejlettek az aktív
állatoknál, melyek más állatokat fogyasztanak el, és védekezniük kell
ellenségeikkel szemben. De nem szükségesek a parazita állatok számára, akik
viszonylag védve élnek gazdáik testében, élelemmel viszonylag gazdagon
ellátva."
A parazita
lét hatása az idegrendszerre, mely sokféle parazitánál megfigyelhető, különösen
figyelemre méltó a zsidó esetében. Az idegrendszer degenerációját komoly
szellemi betegség állapotába a zsidók harminc százalékánál a szociológusok
sokáig a zsidó közösségben levő beltenyészetre vezették vissza, de a
nemzsidókkal házas zsidók ugyanilyen magas arányban idegbetegek, mint a
zsidókkal házasok. Ez a betegség kifejezett biológiai okára utal, és azt
sugallja, hogy a parazita lét elkerülhetetlenül az idegrendszer csökkenéséhez
vagy degenerációjához vezet.
Változások a csontvázon.
LaPage
megfigyeléseinek egyik legmeglepőbb eredménye, hogy "életmódja” miatt
hajlamos annak a képességnek elvesztésére, hogy csontváza elég ellenálló legyen
ahhoz, hogy kövületként fönt maradjon, így kevés múltbeli tanúnk van a parazita
állatfajok múltjáról. De azért hatféle megkövült körférget írtak le, kettő ezek
közül a Hydonius antiquus és H. matutinus az eocén lignitben, a másik négy
balti borostyánkövekben. A terméktelen élet nemcsak a parazita idegrendszerére
hatott ki, amely mint bármely más fizikai tulajdonság, elcsenevészesedésre
hajlamos, ha az állat nem használja vagy nincs rá szüksége, de egy idő után
lényeges változásokat eredményez a csontozatban, a csontok meglágyulnak, és
szivacsosakká válnak, és a parazita halála után gyorsan felbomlanak.
Itt a másik
korreláció a parazita és a zsidó életciklusa között. Parazita létük miatt a
zsidóknak nincsenek szerszámaik, melyeket fölfedezhetnénk az ősi kultúrák
romjai között, noha ismert, hogy hosszú ideig jelen voltak a kultúrákban. A
leírások ellenére, melyek tanúsítják jelenlétüket, nem találunk szerszámokat
vagy műalkotásokat, melyek igazolnák létezésüket.
Kulturális alkotások.
Mivel
hallottunk és ma is sokat hallunk a múlt nagy zsidó kultúráiról, az
archeológusok sok munkát fektettek be abba, hogy megtalálják a zsidó művészet,
szobrászat és építészet nyomait az ősi kultúrákban, a rideg tényeket, melyek
túlélik az idő rombolásait és a természeti katasztrófákat. De semmit sem
találtak.
Ezeknek a
kutatásoknak egyetlen eredménye pár egyszerű vizes edény volt, melyet agyagból
készítettek, és amelyet a kőkori ember elő tudott állítani puszta kézzel, mert
nem ismerte a fazekaskorongot, mely jelen volt a korai kultúrákban. A nagy
zsidó múlt gyér maradványai tanúsítják még egyszer, hogy a zsidó mindig is biológiai
parazitaként élt, lágy, formátlan és gyökértelen figura volt, aki mások
költségén evett és nem hagyott konkrét műveket maga után, hogy emlékek
maradjanak jelenlétéről.
LaPage ezt
mondja: "Emberi írások bizonyos parazita állatfajtákról léteznek az
emberiség hajnaláról. Egy Kr. e. 1600-ban íródott egyiptomi papirusz
megemlékezik az ember szalagférgéről, vérmételyéről és kampós férgéről."
Így a biológiai parazita az írott történelem legelejétől számítva probléma
volt. Noha az emberek tudták, hogy milyen testi kényelmetlenségeket és
veszélyeket hordoznak az állati paraziták, következetesen nem volt képes
felismerni a zsidók hordozta különleges veszélyeket mindaddig, amíg már késő
volt.
LaPage ezt
mondja: "a parazita állatnak nehézségekkel és kockázatokkal kell
megküzdenie, melyekkel a nem paraziták nem találkoznak. Lehet, hogy van
szállása és bőségesen élelme, de ezeket annak árán szerezte, hogy részben vagy
teljesen függővé vált gazdájától. A parazita állatnak meg kell találnia a
gazdát, felületére vagy belsejébe kell mennie és meg kell őriznie
pozícióját."
Így a zsidó
olyan veszélyekkel néz szembe, melyek nem veszélyeztetik más közösségek
tagjait. Ezek között első a tömeggyilkosság, azaz közössége elleni akció, mikor
a gazda észreveszi, hogy a parazita jelenléte veszélyezteti egészségét. A zsidó
az egyetlen emberi csoport, mely ismételten őt veszélyeztető csoportos akciók,
pogromok alanya volt. Parazita léte miatt a zsidó közösség nem fáradozott
nemzet vagy független állam létrehozásával írt történetének évezredei alatt. Ez
azt jelenti, hogy a zsidóságnak nem volt hadserege saját védelmére
ellenségekkel szemben. A zsidó állam, Izrael megalapítása után a nemzet
költségvetése azt a parazita közösség kiterjesztéseként értelmezte, mert
nemzeti bevételének hetven százaléka külföldről ered, és harminc százaléka
kötvények eladásából, melyek természetesen értéktelenek, és soha nem fizetnek
semmit.
Gyűlölet.
Mivel
teljes mértékben függ a nemzsidó gazdától, a zsidó parazita mélységes
gyűlöletet és lenézést alakít ki azok iránt, akik élelmét és szállását
biztosítják. Ez a gyűlölet védőkeret, mely pajzsként védi a zsidó közösséget,
és megelőzi azt, hogy elfogadja a gazdanép életét és célját sajátjaként.
Herbert Spencer valószínűleg a zsidó parazitizmusra koncentrált, amikor ezt
írta: "Amikor egy csoport a gyűlöletet díjazza a barátság helyett, egy
bűnöző típus fejlődik ki." Mivel a zsidók az egyetlen olyan csoport, mely
a gyűlölet minőségét díjazza, Spencer burkolt célzása csakis a zsidó parazitára
vonatkozhat. A gazda szempontjából a zsidó minden cselekedete bűnözés, de a
parazita szempontjából ő csak több ezer év alatt kialakult életmódját
folytatja.
Az
ellentmondás két különböző, összeegyeztethetetlen erkölcsi elv találkozásából
ered, a gazdáéból, aki a szolidság, becsület és önmagára támaszkodást részesíti
előnyben, a parazita pedig a parazitizmus megalapozott túlélési módozatait
gyakorolja. A zsidó állandóan attól retteg, hogy a gazda kitaszítja, ami
éhenhalását és halálát jelentené. Ennek eredményeképpen a zsidó mindent annak
fényében néz, hogy ő hogyan viszonyul a gazdához, vagy hogyan ápolja parazita
helyzetét.
Alkalmazkodó változások.
A parazita
alkalmazkodó változásai kísérletek a gazda változásainak felbecsülésére. LaPage
ezt mondja: "más paraziták összefüggésbe hozzák életük történetét a
gazdáéval. Az egynemű lepényhal, a Polystoma integerrimum, mely a béka
hólyagjában él, figyelmen kívül hagy minden olyan ebihalat, mely még nem érte
el azt a fejlődési fokot, ami biztosítja az ő túlélését, de ha talál egy ilyet,
akkor megszűnik látszólag nemtörődöm viselkedése: úgy tűnik szünetet tart,
várva az alkalomra, hogy dárdát vessen annak csőszerű nyílására a belső
kopoltyúnyílások közti térben. Hogy honnan tudja, hogy az ebihal elérte ezt a
fejlődési fokot, nem ismeretes, lehet, hogy szeme segítette hozzá, vagy
idegrendszere fölfogja a vegyi anyagokat, melyeket az ebihal bocsátott ki a
lárvák számára. A parazitáknak ez rendkívüli érzőképessége a megfelelő gazda
érzékelésére mindig jellemző volt a zsidókra. A legkorábbi történelem óta hibát
kizáróan a legfejlettebb és legsokatígérőbb kultúrákat célozta meg, és nem
csatlakozott a hátul levő fejletlen csoportokhoz. Nem látunk zsidót, aki a
pigmeusok spártai életmódját osztaná meg az Uturi dzsungelben; kényelmes lakásban
él New-Yorkban, kaviárt és pezsgőt iszik.
Szaporodási fázisok
LaPage
megfigyeli, hogy a parazita állatok szaporodási fázisainak időzítése olyan,
hogy az utódok is megfertőzzék a gazdát. Ezt mutatják bizonyos véglények,
melyek a béka végbelében élnek. Itt is észrevesszük a parazita kapcsolódását a
kiválasztó szervekhez, az előbb említett Polystoma integerrimum a béka
hólyagjában él, és a véglény, mely a végbélben él, mint a legmegfelelőbb
életterületen.
LaPage azt
állítja, hogy a paraziták alvása folyamatosan megfigyelhető jelenség, és
képességeiket megőrzik sok évnyi tétlenségben és elszigeteltségben is. Így egy
zsidó csoport élhet tétlenül gettójában évszázadokon keresztül, látszólag
önmagával elfoglalva saját egyházközségében, és lehet ezalatt kevés hatással
nemzsidó gazdájára, míg az események valamilyen kombinációja megindítja tomboló
tevékenységét. Rövid időn belül áthatja a gazda nép létének minden területét,
és a tönkremenés szélére viszi azt.
A
frankfurti zsidó közösség jól mutatja be ezt a parazita alvásfajtát. Háromszáz
évig aludt, és egyetlen nemzedék alatt bankárok és kereskedők csoportját
termelte ki, akik hamarosan ellenőrzik a nyugati kultúra sorsát.
Védekező reakciók.
LaPage
szerint paraziták védekező reakciót váltanak ki a gazdában a parazita ellen,
pl. a parazita káros hatásának helyhez kötését és annak semlegesítését,
megkísérli a kár helyrehozását és a parazita kiirtását vagy az attól való
megszabadulást. Ő ezeket szöveti reakcióknak nevezi, ezek elsősorban helyi
reakciók, de lehet, hogy a gazda fejlettebb reakciókat is mutat, például
immunitást, mint a teljes szervezet reakcióját. A szöveti reakciók szerinte
gyulladások, melyeket baktériumok, vírusok és élettelen behatások hoznak létre,
és lehetnek akutok vagy krónikusok. Ezek a sebek vagy zavarok következményei,
melyeket a parazita szervei vagy fogai okoznak, amikor átvonul ezeken a
szöveteken, vagy vegyi anyagok miatt, melyeket a parazita beenged vagy beürít a
gazda testébe.
A parazita kártevése.
LaPage
ezután hosszasan sorolja a károsítások fajtáit, melyeket a parazita okoz a
gazdában. Azt mondja, hogy a szöveti károsodás mellett a paraziták másféle
parazitákat is behozhatnak a gazdába, és veszélyes vírusokat. A paraziták káros
anyagokat termelhetnek, különféle mérgeket. Ezek miatt a parazita veszélyes
hatása sokkal nagyobb fokú, mint az eredeti célja, azaz a gazdában való
bennmaradás és a gazda költségén való élelmezés.
Hogy a
parazita szándéka volt-e, ezt vagy nem, fokozatosan a legfontosabb hatás lesz a
gazda életében. Az újságok az Egyesült Államokban tipikus példái ennek. Száz
éve kevés és jelentéktelen példányszámú újság létezett ebben az országban, és
az újságírói hivatás elismerése kevéssé állt a patkányfogás és a szemétgyűjtés
fölött. Amikor a zsidók szerepe nőtt a nemzsidók között, úgy látták, hogy az
újságok alapvető mozgatói céljaiknak. Elkezdtek mindenki számára ontani az
újságokat, és az újságok vírushordozókká váltak, szellemi méreggé, mellyel
megbódították, összezavarták, vagy beteggé tették a nemzsidó gazdát,
elevenségét lefojtották, ameddig ez a mérget beadható neki.
Más paraziták.
Mint LaPage
kimutatja, a parazita más parazitatípusokat is bead a gazdának. Láttuk, amikor
az 1890-es években a zsidók átvették az Egyesült Államok bevándorlási
irodájának irányítását a zsidó komisszárokon keresztül, mint Straus és Cohen,
kinyíltak a kapuk az Európai gettóiból özönlő zsidó bevándorlók előtt, akik
legtöbbje azelőtt nem tudott beutazni írástudatlansága, bűnöző múltja és
különféle ragályos betegségek vagy szellemi fogyatékosság miatt. LaPage ezt is
mondja: "A paraziták biológiai változásokat is előhívhatnak, mint azok a
fajok, melyek a szaporodási szervekben okoznak változásokat, parazitikus
kasztrációt, mint a páncélos Sacculina, amely tönkreteszi a gazda szaporodó szerveit,
a rövid farkú pók, az Inacus mauritanicus, melyet a Sacculina neglecta szokott megtámadni.
A Sacculina károsító hatása abban áll, hogy a hímnemű rákok hetven százaléka
női másodlagos jellegeket kap. Altestük szélesebb lesz, és férfi jellegük
mellett petetartó függelékeik fejlődnek ki, ollójuk pedig kisebb lesz.
Elkerülhetetlen,
hogy a parazita hatalmas befolyása a gazdán ne okozzon biológiai változásokat,
mint a Sacculina az Inacus mauritanicus-on. Láttuk Amerikában az utóbbi negyed
évszázadban, hogy párhuzamosan a zsidó befolyásnak az élet minden területén
való növekedésével az amerikai férfiak küllemének és viselkedésének rémítő
változásait és a férfi homoszexualitás hatalmas növekedését. Amerikai férfiak
női másodlagos nemi jellegeket mutatnak, és alapvető férfiasságuk megdöbbentő
módon lecsökkent az energiát, támadóképességet és testi erőt illetően.
A nemek
hagyományos szerepe szintén folyamatosan változik elsősorban a kúszó zsidó
agitáció miatt, a nemi egyenlőséget pártolva. A kampány nem okozott nemi
egyenlőséget, mivel ez csak a nemi különbségek megszüntetésével érhető el.
Azonban lecsökkentette a férfias vonásokat az amerikai férfiban, és
pszichológiai zavart okozott saját szerepe felismerésénél. Ez a fejlődés
azonosnak vehető a parazita szerepével, ahogy azt LaPage leírja a Sacculina és
az Inacus mauritanicus esetén. Itt újra észrevesszük a parazita figyelemre
méltó aktivitását és hatását a gazda szaporodó és kiválasztó szerveire.
Reakciók a parazita ellen.
LaPage
följegyzi a parazita és a gazda szerepét tanulmányozó írásában, hogy a gazda
védelme a parazita ellen mindig reakciós természetű, mint ahogy a marha legyezi
magát farkával, a hal hirtelen csavarodó és forgó mozgásokat végez, és hasonló
akciók a parazitától való megszabadulásra. Az ötezer év alatt, melynek során a
történelem följegyezte a parazita jelenlétét a civilizált közösségekben,
egyetlen olyan esetet sem jegyeztek fel, hogy a gazdanép aktív módon törekedett
volna a parazitától való megszabadulásra. A mód mindig nem önkéntes, és inkább
tudat alatti volt a parazitától való megszabadulásra. A gazda ösztönösen reagál
a parazita jelenléte ellen, mert tudja, hogy valamilyen módon megtámadta a fura
lény másfajta életmódjával és céljaival. A zsidók ezért nevezik a nekik
ellenállókat "reakciósoknak", azaz olyanoknak, akik reagálnak a
parazita jelenlétére. Következésképpen a parazita egyik fő feladata a
potenciálos "reakciósok" megtalálása a gazdanépben, és ezek kiirtása.
A parazita ismerése.
Mert a vak,
nem gondolati reakció ritkán képes hatásosan eltávolítani a parazitát, LaPage
ezt mondja: "Alapvető a parazita elleni harcban annak életének minden
fokozata, és kapcsolatai minden gazdával, melyekkel élhet. Minden gazda
ismerete szükséges, mert némelyikük tartó gazda lehet, ahol a parazita addig
tartózkodik, míg megtámadja az embert. Ezzel a tudással felfegyverkezve ki
tudjuk választani a parazita leggyöngébb pontjait életében és biológiájában a támadásra.
A kutatás és oktatás azok az eszközök, melyek a veszélyes parazita hatása
elleni ellentámadáshoz szükségesek. Mindenek előtt el kell kerülnünk a vak,
ösztönös reakciót, mert a parazita régen megtanulta, hogy hogyan lásson előre,
és hogyan irányítsa az ilyen reakciót, mi több, hogyan használja fel saját
javára.”
Mindig ellenség.
LaPage
kimutatja, hogy "Gazdákat és parazitákat mindig együtt kell vizsgálni,
mert a parazita, mint minden más élőlény szorosan kapcsolódik környezetéhez. A
tény, hogy a környezet, mely részben vagy teljesen életének alapja, egy másik
állat felülete vagy belseje, nem jelenti azt, hogy a parazitológus elvetheti a
szokásos biológiai módszert, és nem kell az állatot és környezetét egyetlen
egységként vizsgálnia. A bemutatás második célja annak bemutatása, hogy némely
parazita állat az emberiség és annak kultúrájának leghatalmasabb
ellensége."
A paraziták
foglalkozása környezetükkel a modern ember egyik legfontosabb szellemi
fejlődésére vet fényt, a felvilágosodásra, melynek forradalmi ereje támadó
fegyverként szolgált a parazita befolyásának megnövelésére gazdája felett. A
felvilágosodás előtti századok az ember környezetét másodlagos dolognak
tekintették, mert hittek az egyénben és abban, hogy az egyén képes környezetét
legyőzni. Hirtelen francia intellektuelek, mint Jean Jacques Rousseau úgy
vélték, hogy az ember nem olyan fontos, mint környezete. S ekkor vezető
gondolkodóink úgy döntöttek, hogy a környezet a legfontosabb az életben. És a
parazitát tekintve ez igaz is, mert annak a környezete a gazda, aki eteti őt.
De a gazda számára, aki önálló életet él, a környezet nem elsőrangú szempont
fejlődésében.
A parazita
számára a környezet minden. Minden szocialista gondolkodó, és a különféle
szociológiai iskolák, melyek ebből a fejlődésből jöttek ki, elsőrangúan
fontosnak vélik az ember környezetét, és elhanyagolják az ember erejét
környezete kialakítására és saját élete alakítására, ahogy eléri élete céljait.
Ha megértjük a parazita elméletét, akkor meg tudjuk érteni, ÉLETÜNKBEN ELŐSZÖR
az összes modern szocialista gondolkodási iskolákat, mert fel tudjuk ismerni,
hogy a környezeti pszichológiát a parazita fejlesztette ki saját életciklusa
köré. És mint ilyen, tagadja a gazda gondolkodását, céljait és kultúráját.
LaPage sürget bennünket, hogy gondoljunk arra, hogy a parazita az ember és az
emberi kultúra legerősebb ellenségeinek egyike. Úgy tűnik, megint érinti a
zsidó problémát, de visszariad attól, hogy elméleteit az emberi társadalomra is
alkalmazza.
Biztosan
nem mondhatná azt, hogy a parazita vírusok vagy a vérszívó moszkitók valamilyen
emberi kultúra bukását okozták, noha hátráltatták pl. a Panama-csatorna
építését. Mire másra gondolhat, mint a biológiai parazitára, mely az írott
történelem kezdete óta ellepte az emberi kultúrát, és egyik birodalom bukását
okozta a másik után. Talán ezért javasolja "a parazita állat életének és
biológiájának a leggyöngébb pontját megkeresését."
A huszadik
század során az ember elkezdett a nagy kultúrák lehanyatlásának problémájával
foglalkozni, a nagy birodalmak elérték csúcspontjukat és aztán csodálatos módon
lehanyatlottak. Tudjuk, hogy miért emelkedtek föl. Azért, mert az emberek
megtalálták hivatásukat, és olyan technológiákat fejlesztettek ki, melyek
javukra alakították környezetüket. A nép a jobb környezet okozta javulást arra
használja, hogy küldetését teljesítse. Amíg az emberek energiáikat konstruktív
módon használják, a nemzet mértani arányban növekszik, nagyságban és erőben.
Ezután
hirtelen beteggé válik és meghal.
Egy példa
volt az Erzsébet-kori Anglia, mely kiutasította a zsidókat. Amikor Cromwell
Olivér visszaengedte a zsidókat, az angol nép elvesztette érzékét az irány
iránt, és noha lendületük még egy darabig elég volt ahhoz, hogy előre vigye
őket a viktoriánus korszak alatt, ma látjuk, hogy nemességük elszegényedett és
javaikat, melyek sokat csökkentek, idegenek kezelik.
Két tudós
alakított ki elméleteket több évi tanulmányozás után, hogy megmagyarázza a nemzetek
elhalását.
Az első,
Oswald Spengler, német tudós, rendkívüli éleslátással és energiával.
Összeállította minden ismert civilizáció hasonlóságainak leírását, és olyan
összefogó összehasonlító tanulmányokat szerkesztett, melyeket ma csak
számítógéppel lehetne megszerkeszteni, annyira komplikált összefüggéseket
dolgozott föl benne.
Spengler
azt a következtetést vonta le, hogy a kultúra olyan test, mint bármely másik,
melyre a természet törvényei igazak. Látta, hogy a kultúráknak születési,
fiatal és életerős, majd idős koruk van, amikor legyengülnek, és ellenségeik
zsákmányává lesznek. A biológiai kép alkalmazásával Spengler helyes nyomon
volt. Megértette azt is, hogy a kultúrák belső problémákat fejlesztenek ki,
melyek úgy működnek, mint halálos betegségek. Csak egyetlen pontban tűnik
vaknak, a parazita elvének megértésénél. Ez nem meglepő, mert Spengler az
emberi kultúra nemesebb dolgaival foglalkozott, az ember nagy
teljesítményeivel, művészetével, zenéjével, költészetével, építészetével. Egy
ilyen emelkedett tudós nem akart degeneratív dolgokkal foglalkozni, melyek
bemásznak a szervezetekben, és körülfonják a szaporodási és kiválasztási
szerveket, a parazita szervezetekkel, melyek kényelmetlenséget, betegségeket és
halált okoznak.
A későbbi elmélet..
A terület
másik felfedezője Arnold Toynbee volt, egy professzoros angol ember. Ő szintén
nem foglalkozott a biológiai zsidó mindenütt jelenlévő, gusztustalan
jelenlétének tényével. Terjedelmes tanulmányt írt a kultúrákról, mely
alapvetően ugyanazokon az alapokon állt, mint Spengler, és keveset adott hozzá
Spengler megfigyeléseihez. Egyetlen saját terméke egy elmélet volt, mely rögtön
népszerűvé vált korának szellemi csúcstermékei között, mert illett a többi
előítélethez. Beleültették az elfogadott egyetemi pszeudo-szociológiai
zsargonba, melyet egyetemi tökfejek használnak, hogy elbódítsák egymást és
tanítványaikat.
Toynbee
szerint a kultúrák azért hanyatlanak le, mert idegileg összeomlanak fejlődésük
egy pontján, a kultúra, mely kihívások és az azokra adott válaszok összessége,
nem válaszol bizonyos kihívásokra, és ezek tönkreteszik. Ez utalhatna a
biológiai zsidóra, mert a parazita kihívás, és folyamatos veszély a gazdára
nézve. De ez olyan kihívás, melynek leküzdésére egyetlen nemzsidó gazda sincs
előkészítve. Olyan baktérium, melynek legjobb leküzdése a védőoltás vagy a
személyes tisztaság és az egészségre való folyamatos ügyelés.
Spengler
története a kultúrák hanyatlásáról és megszűnéséről nem volt tartható, mert nem
vette figyelembe azt a nyilvánvaló tényt, hogy kevés, ha egyáltalán valamelyik
kultúra halt meg idős korban. Majdnem mindegyiküket legyilkolták valamilyen
módon, de Spengler túlságosan el volt foglalva a szép művészetekkel ahhoz, hogy
érdeklődhessen a bűnözés és a járványok iránt. Toynbee viszont nem lehetett a
megfigyelő ebben az esetben, mert élete nagy részében bűnözők támogatták.
Tanulmányait a Nemzetközi kapcsolatok királyi intézete támogatta (RIIA), amely
olyan szervezetek hálózata, melyet nemzetközi zsidó bankárok állítottak föl saját
működésük hasznos eszközeként. Az RIIA testvérszervezete az USA-ban a Külföldi Kapcsolatok
Bizottsága (Committee on Foreign Relations),
melyről én láttam meg elsőként, hogy az ebben az országban működő parazita
létesítmények tartóoszlopa.
A „Mullins
a szövetségi bankról” című könyv első kiadásában a hátsó borítón levő életrajzi
megjegyzés elmondta, hogy készülök a folytatás megírására, amely be fogja
mutatni a külföldi kapcsolatok bizottságát. Ez volt az első eset, hogy egy
amerikai nemzeti ember fölhívta a figyelmet erre a szervezetre. Pár hónappal
azután egy Magyarországról New -Yorkba települt zsidó, Dr. Emanuel Josephson
könyvet jelentetett meg a külföldi kapcsolatok bizottságáról, mely azt próbálta
bemutatni, hogy az intézmény gojok intézménye, mint pl. a Rockefellereké, és
nem a parazita zsidó közösség harci eszköze. Meglátogattam, és hét órán
keresztül beszélgettünk. Nyilvánvaló volt, hogy mindent tudott, amit én tudtam
a külföldi kapcsolatok bizottságáról, melynek irodái egész közel voltak lakásához,
és nyilvánvaló volt, hogy ő másképp értelmezte ismereteit a bizottságról.
Ahogy
Emanuel Josephson nem volt hajlandó a tényekről beszámolni a külföldi
kapcsolatok bizottságát illetően, úgy Arnold Toynbee, aki kényelemben élt a Rothschild
család adományaiból, nem találta bizonyítékát a kultúrák parazitikus
gyöngítésének hatalmas művében. Ehelyett a felületesen tanulmányozta a kultúrák
idegmintáit, és az azokra ható dolgokat, anélkül, hogy egyszer is megemlítette
volna az idegrendszer gonosz ellenségét, a parazitát. Amikor Toynbee azt
mondja, hogy a kultúra nem válaszolt egy kihívásra, azt akarja velünk
elhitetni, hogy az utca sarkán álló ember, akit hátulról egy teherautó elüt,
nem válaszolt egy kihívásra. Tény az, hogy megölték.
A biológia jelentősége
Hallott
Toynbee valaha a biológiáról? Hallott valaha parazitákról? Nem látjuk ennek
bizonyítékát sehol tanulmányaiban. Van-e sejtelme arról, hogy a kultúrák
lehetővé teszik azt, hogy idegen testek megtelepedjenek bennük, virágozzanak,
és minden felügyelet és ellenőrzés nélkül, függetlenül attól, hogy milyen
veszélyes lehet befolyásuk? Hogy tölthetett Toynbee húsz évet az ősi kultúrák
tanulmányozásával, ha nem tud arról, hogy zsidók nyitották ki Babilon kapuit a
perzsa hódítók előtt, ha nem tudja, hogy a zsidók térdepeltették le Rómát, ha
nem tudja, hagy zsidók hozta Egyiptomra háromszáz éven át egy szörnyű
zsarnokságot, amíg az egyiptomiak föllázadtak és kiutasították őket? Csak egy
szellemi perverz, akit paraziták fizetnek képes elrejteni ilyen információt,
miután fölfedezi azt. Ehhez hasonló bűnt akkor követett volna el Pasteur, ha
tönkreteszi a veszettség elleni oltóanyagot fölfedezése után, vagy ha Jenner
elrejti a himlő elleni oltás anyagainak képletét.
A parazita működése
A biológiai
parazita tanulmányozása megvilágítja működésének módját, a természet jellemző
és összefonódó tényeit: 1. A
parazita lehetőleg egészséges szervezeteket keres ki gazdának.
2. A parazita életciklusa függ a gazdáétól.
3. Az egészséges szervezet, melyet a parazita megtámadt, elkerülhetetlenül megsérül,és gyakran meghal a parazita jelenlétének káros hatása miatt. A leggyakrabban a parazita jelenléte miatt a gazda elveszti irányérzékelési képességét, így tehetetlenné válik, és nem képes önmaga megvédésére a külső ellenségek ellen.
2. A parazita életciklusa függ a gazdáétól.
3. Az egészséges szervezet, melyet a parazita megtámadt, elkerülhetetlenül megsérül,és gyakran meghal a parazita jelenlétének káros hatása miatt. A leggyakrabban a parazita jelenléte miatt a gazda elveszti irányérzékelési képességét, így tehetetlenné válik, és nem képes önmaga megvédésére a külső ellenségek ellen.
Ez sokféle
faktort foglal magába, melyek közösek minden nagy kultúrára, melyek hirtelen
betegekké váltak és meghaltak. Toynbee úr, évtizedes koncentrált tanulmányai
során képtelen volt akár egyet is fölfedezni közülük? A válasz nyilvánvalóan
igen. Látjuk a tényeket, egy nemzet, saját erejéből fölépít egy birodalmat,
melyek hajói messze földön levő országokkal kereskednek, melynek hadserege
legyőzhetetlen. A nép erős, öntudatos, és ismeri saját értékeit. Miért félne
egy pár mocskos, titkolózó idegentől, akik ismeretlen helyekről beszivárogtak,
és akik olyan szerényen laknak a városban, hogy úgy tűnik, mindig is ott éltek.
Ezek az idegenek minden olyan munka végzésére hajlandók, melyeket a helyiek
saját szintjük alattinak tartanak. Az idegenek leánykereskedelmet folytatnak,
játékbarlangokat nyitnak, lopott ruhákat adnak tovább, pénzt kölcsönöznek,
nyilvánosházakat rendeznek be, melyekben minden szexuális perverziót ki lehet
élni, és bérgyilkosságokat vállalnak el.
A kideríthetetlen befolyás.
Rövid időn
belül az idegenek tudják a nép vezetőinek minden titkát, és hatalmuk van ezek
fölött. Az idegenek közössége gyorsan gyarapszik, és hamarosan a valaha
egészséges nemzet gyámoltalanná válik, mert eredeti értékeik, az erő, bátorság
és becsület, melyek nagyokká tették őket, haszontalanok az újonnan jöttekkel
szemben. A gazda nem érti a parazitát, amely olyan, mint egy másik égitestről
jött lény, mert mások a céljaik, és nem válaszolnak azokra az ingerekre,
melyekre a gazdanép válaszol. Idegrendszerük is másfélének tűnik. Ahogy
növekszik a veszélyes hatás, a hadsereg erkölcsi válságba jut, a helyi
vezetőket kivégzik, vagy elmenekülnek, és a nemzet vagyona apránként átmegy az
idegenek kezébe. Az embereknek semmijük sem marad, különösen semmi
önbecsülésük. A gazdanép tagjainak nem szabad megőrizniük önbecsülésüket vagy
magánéletüket, ahogy a parazita átveszi az irányítást.
Egy nap egy
ellenséges nép hajói jelennek meg a kikötőben. Bizonyos garanciák fejében a
paraziták szívesen fogadják őket. A gazdanép nem áll ellent, a birodalom
elvész. Ez a folyamat nem jellemzi a Spengler által leírt kultúrákat; és a
kihívás és a válasz nincs jelen Toynbeenél sem. A gazdanép ellent tudott volna
állni egy hadsereg támadásának, de nem tudtak harcolni egy titkolózó parazita
rohama ellen, és az elkerülhetetlen rothadás ellen, melyet a parazita hozott
magával, egy betegség ellen, mely a nép szervezetének minden részét beteggé
tette.
Idegen testek.
A biológiai
parazita elmélete először magyarázza el Egyiptom, Babilon, Róma, Perzsia és
Anglia lehanyatlását. Egy gazdag és egészséges nép megengedi egy idegen
testnek, hogy a közepében kiterjeszkedjen. Az idegen test megbetegíti és
tönkreteszi őket. A történelemnek ez az új elve Spenglert és Toynbeet
aktuálissá teszi. A kultúráknak pedig először a történelemben lehetőséget ad a
menekülésre, és elődeik sorsának elkerülésére. A komoly diákot lehet, hogy
megdöbbentik a biológiai parazita tanulmányozása során az undorító részletek.
Talál egyfajta halat a déli tengereken, mely egy nagyobb hal hátsó részébe megy,
és ott ürüléket eszik. Az emberbe belemenő egyik bélgiliszta belép a testbe,
belekapaszkodik a bélbe egy kizárólag erre a célra kifejlesztett kampóval, és
kiszedi a megevett ételből a tápanyagokat.
Különféle
tetvek, melyek a párzási és kiválasztó szervek közelébe rejtőzködnek, nagy
kényelmetlenséget okoznak az embernek. Vannak paraziták, melyek az emberi
ürüléket termékeny táptalajnak találják a maguk számára, mert az emberi lét
magasabb fokú lét, mely nagy mennyiségű élelmet fogyaszt, és a kiválasztott
anyagokban még sok felhasználható érték van. A kiválasztott anyagok gazdag
élelmet kínálnak a parazitáknak, de ottlétük egészségügyi problémákat okoz az
embereknek. Így az emberek megkísérlik úgy eltenni kiválasztott anyagaikat,
hogy ezek ne váljanak a különféle undorítónál undorítóbb paraziták táptalajává.
A parazita szerint ez kegyetlen és igazságtalan dolog, és minden áron
megkísérel hozzáférni ezekhez. Nem érdekli, hogy ez veszélyezteti az ember
életét. A szemétdombon élő legyet nem érdekli, hogy veszélyezteti-e az emberek
életét.
A paraziták viselkedése.
Következésképpen
a parazitát, mely megtelepedett a nemzsidó gazda környezetében, nem érdekli,
hogy mennyire veszélyezteti a gazdát. Egyetlen célja a parazita életvitel
folytatása a gazda rovására, és természetes céljai, mint általában a kiválasztó
és szaporodó szervek. A történelemben a zsidót a nemzsidó gazda szaporodó
szervei köré csavarodva találjuk, mint a vadszőlőt, mely lassan fojtogatja az
egészséges fát. A zsidó mindig kerítő, pornográfiaterjesztő, a prostitúció
mestere, a szexuális perverziók apostola, a meglévő nemi szabályok és tiltások
ellensége volt a nemzsidó közösségben.
Amerika
legnagyobb pornográfusának címét kinek adományozták a rendőrnyomozók? A
New-Yorki Irwing Klawnak, aki hatalmas mennyiségű meztelen fényképpel és
hasonló dolgokkal kereskedett. Más zsidók irodalmi ambíciókkal írókká lettek,
és irodalmunkat nemi aktusok sivár ismétléseivé tették, lehetetlenné téve olyan
művek kiadását, melyek nem illenek saját züllött stílusukhoz. Más zsidók új
foglalkozást kreáltak, mely annyira jellemzi őket, hogy mindenütt zsidó
foglalkozásként ismert. Ez a pszichiáter szakma, a parazita megszállottságának
kinövése a gazda szaporodó és kiválasztó szervei körül. A pszichiátria "tudományának"
alapját a zsidó alapító és főkivitelező, a zsidó Sigmund Freud fektette le. A
pszichiátria alapja a végbélkomplexus, az elmélet, mely szerint a
végbélmegszállottság kedélyfejlődésünk fő befolyásolója. Sok millió szót írtak
le erről a tárgyról annak gusztustalan mellékíze ellenére, és a
végbélkényszerről rengeteg beszédet tartottak a világ kifinomult és tanult
embereinek testületei előtt.
A végbélkomplexus.
A
végbélkomplexussal a parazita szalonképessé tette megszállottságát, majd
elkezdett további elméleteket gyártani az emberi kiválasztás jelenségére. A
haladó oktatás iskolai képzésének legfontosabb eleme a WC gyakorlás, amire a
modern művészet is alapozva van, és eredete könnyen fölfedezhető, az
ürülék-komplexusban, vagy az óvódás gyerek székletkezelésében. A zsidó
pszichiátriai gondolkodás többi fontos adományai, melyeket, mint fő szellemi
fejlődést, rendkívül mélyen és alaposan ünnepeltek, túl mocskosak, hogy itt
megismételjük őket. Ha valaki megtekint egy nagy termet, melyben jól öltözött,
tanult hölgyek és urak ülnek sok országból, akik figyelmesen hallgatnak, és
néha tapsolnak, és egy kis zsidóra figyelnek, aki szmokingban ismertet egy
tudományos munkát az emberiség végbéli és kiválasztási szokásairól, akkor a
zsidó egy másik sajátságát ismerjük meg. Mindegy, hogy mivel foglalkozik, a
zsidó olyan fura, hogy komikus alaknak tűnik. Amikor a valaha volt francia
miniszterelnök, Mendes France nyilvánosságra hozta, hogy a nemzet veszni hagyja
a nagy invesztíciókat Vietnámban, a kommunistákra hagyva azokat, nem tudtuk,
hogy sírjunk-e vagy nevessünk, olyan nevetséges volt a feketébe öltözött
kiguvadó szemű figura, aki máskülönben "r-oo-n-gy-oo-k-aa-t" kiabál
az utcákon.
Ezra Pound,
a költő elmondta megfigyelését egyszer, hogy amikor elkezdte magyarázni az
embereknek, hogy a zsidóknak veszedelmes hatása van a nemzsidó világra, senki
sem vette komolyan,mert mindenki tudta, hogy a zsidók bohócok. Mint mindig, a
zsidók arra használták ezt a benyomást, hogy erősítsék saját helyzetüket a
nemzsidó gazdával szemben. Charlie Chaplin faji gesztikulálásával és jellemzően
trágár mozgásával arra törekedett, hogy nemzetközi zsidó nézői nagy komikusnak
lássák. Dollármilliókat szedett össze a közönség előtt való kacsázással,
fenekének vad vakarásával, és hangsúlyozva a paraziták fő érdeklődési körét, a
szaporodó és kiválasztó szerveket.
A maga
módján Sigmund Freud még nagyobb komédiás, mint Charlie Chaplin, mert a freudi
elméletek, ahogy a nagy nemzsidó pszichológus, Carl Jung megjegyezte, a
biológiai paraziták hatalmas hibás elméletére alapoznak a nemzsidók
természetéről, és Freud elméletei még nevetségesebbek, mint Charlie Chaplin
forgása. De nevetünk Charlie Chaplin forgásán, és komolyan tanulmányozzuk Freud
elméleteit.
Az élet sok területén paraziták.
A parazita
másik megszállottsága, hogy módszereit belevigye a gazda életének minden
részébe. Nem tudja elviselni a gondolatot, hogy nemzsidók egy csoportja úgy
beszélget, hogy a parazita vagy valamelyik sábeszgoja ne legyen jelen és
írogassa följegyzéseit. Így a zsidó propagandát fejt ki, hogy bejusson minden
nemzsidó szervezetbe, legyen az társadalmi, vallási, magániskola, klub,
szomszédság, minden olyan hely, ahol a nemzsidók összegyűlhetnek és
beszélgethetnek olyan témákról, melyeket a zsidó ismerni akar. Ez a
megszállottság onnan ered, hogy a zsidónak nincs semmiféle biztosítéka arra,
hogy folytathatja parazita létét. Mindennap a szörnyű félelem marja, hogy a
gazda lerázza, és még, ha a nemzsidó életének minden csücskét irányítja is,
akkor is bizonytalan. Ha a nemzsidó képes arra, hogy valahova ne engedje be, a
zsidó dühében megvadul.
A Dreyfus eset.
A
biztonsági megszállottság volt a tényleges erő a Dreyfuss eset túlzott
felfújása mögött. Egy Dreyfus nevű zsidó bekerült az addig tisztán nemzsidó
francia főparancsnokságba. Röviddel azután megvádolták, hogy francia katonai
titkokat ad el a legtöbbet kínálónak. Noha nyílt és már lezárt eset volt, a
zsidók őrjöngő nemzetközi kampányt indítottak kiszabadítására. Furának tűnt,
hogy ennyi ricsaj volt egyetlen francia tiszt sorsa miatt, de a biológiai
parazita elmélete elmagyarázza a csodát. A parazita bekerült a nemzsidó gazda
egyik utolsó menedékébe. Itt megtudott minden katonai titkot, és informálhatta
embereit, ha a hadsereg része lett volna a parazita jelenléte elleni
reakciónak.
De a
parazitát bezárták, mint árulót, ami volt, mert elsősorban a parazita
közösséghez volt hű. A tragédia nem az volt, hogy leültették, hanem az, hogy a
zsidók elvesztették emberüket a nemzet biztonsági bizottságában. Hirtelen az
egész parazita közösség fegyvert ragad saját védelmére, szörnyű félelmet és
dühöt mutatva. Ez az elbocsátás vagy kizárás kísérti a parazitát, mert számára
ez élet és halál kérdése. Ha a gazda kirakja, nem folytathatja parazita életét,és
meghal. Ez a Dreyfus eset mögötti nagy zaj magyarázata.
A mi Dreyfus eseteink.
Az Egyesült
Államok demokratikus kormányzásában sok Dreyfus eset volt az utóbbi években,
melyeknél a parazita befurakodott a nemzet biztonsági bizottságaiba és
megbüntették hűtlensége miatt. Az egyik ilyen Dr. Oppenheimer volt, egy zsidó,
akinek a társasága kifejezetten csak kommunista ügynökökből állt, a legtöbbjük
ilyen volta ismert is volt, míg Oppenheimernek a nemzet legtitkosabb védelmi
titkaihoz volt hozzáférése. Végül megtagadta a biztonsági vizsgálaton való
részvételt, mert a nyilvánosság előtt fölfedték hátterét, és a nemzetközi zsidó
közösség óriási lármát csinált az ügy miatt, mely évekig tartott. Még ma sem
tudjuk, hogy mennyit ártott a nemzetnek.
Még
ismertebb eset volt egy Oroszországból származó zsidó esete, Walt Rostowé. Ez a
személy nemzeti biztonsági hivatalunk alkalmazottja. De pár évvel ezelőtt az
állambiztonság hű alkalmazottai nem adtak neki biztonsági igazolást, nem
egyszer, de három esetben, ismeretségi köre miatt. De amikor John F. Kennedy
lett az elnök, ő Walt Rostowot tette meg a nemzeti biztonsági hivatal
vezetőjének. Nemrég Drew Pearson leleplezte, hogy ez a zsidó határozta el
nagyszámú amerikai katona Vietnamba küldését, mely a kommunista erők legnagyobb
győzelme lett 1917 óta. Míg amerikaiakat mészároltak le Vietnamban, a
Szovjetunió hátradőlhetett és nézhette, hogyan vérzünk ki, anélkül, hogy a
kommunista világ egy picit is gyöngülne. Ebben a Dreyfus esetben a zsidók
minden fordulót megnyertek, míg azt a nemzsidót, aki bemutatta őt, Otto
Otepkát, még mindig üldözi kormányunk.
Nemzsidó megalkuvók.
Franciaországban
néhány okos nemzsidó észrevette, hogy honnan fúj a szél, ha nem is értették a
parazita elméletet. Egy ismeretlen firkász, Emile Zola, néhány tüzes cikket
írt, mint a "Vádolok" címűt, követelve, hogy engedjék ki Dreyfust, és
a nemzetközi zsidó propagandagépezet rögtön agyon dicsérte Zolát, mint nagy
írót. Híres és gazdag lett ezután, noha regényeit ma nemigen olvassák.
Egy kis
fontoskodó vidéki ügyvéd, Clemenceau, szintén a Dreyfus ügy miatt futott be fényes
karriert. Interveniált Dreyfus érdekében, és a zsidók Franciaország
miniszterelnökévé tették. A sábeszgoj útját meg tudják könnyíteni.
A kidobás
miatti félelem mindig óriási rettegést és dühöt okoz a parazitának. E sorok
írója látott erre példát, amikor egy használt matracot vett Jersey Cityben.
Késő éjjel kellemetlen társsal találkozott. Felgyújtotta a villanyt, és gyomrán
kövér kis poloska ült, a dőzsöléstől felfújódva, és még a fényben sem akarta a
gazdát otthagyni. A fényre dühödt hangot adott ki és kivonult a látótérből.
Ekkor e sorok írója nem kapcsolta össze ezt a kis epizódot a biológiai parazita
elméletével, de később elgondolkozott azon, hogy a poloska dühe, mely miatt
furán viselkedett, érthető volt. Nem várhatjuk el, hogy a zsidó elfogad bármiféle
kísérletet kirakására, és eltávolítására a jólétből. Éjt nappallá téve dolgozik
azon, hogy ez ne történhessen meg vele.
Az ellenőrzés szükségessége.
Ezért kell
a zsidónak ellenőriznie kapcsolatainkat. Ezért kell ellenőriznie oktatásunkat.
Ezért kell ellenőriznie kormányunkat és a legfontosabb: Ezért kell ellenőriznie
vallásunkat. Ha nem teszi mindezt, veszélyezteti további létét, mint biológiai
parazita. A Szovjetunióban, ahol az idealista jelszó hangzott fel:
"Mindeni képességei szerint mindenki szükségletei szerint", a
parazita irányítja a nemzsidó munkásokat, és olyan termékeket állíttat elő
velük, melyeket ő ad el és zsebreteszi a nyereséget. Kövér zsidók és szőke
szeretőik mászkálnak luxusvilláikban a Fekete tenger mellett, míg engesztelhetetlen,
dogmatikus nemzsidó komisszárok, mint Mihail Suslov, akik a Kremlben
kétségbeesetten szerkesztik a rendszert, hogy a zsidó ne tudja azt saját
előnyére kiforgatni. (fordító: Ez túlhaladott nézőpont. Suslov Süß néven
született gátlástalan zsidó, aki egész életében a B'nai B'rith zsidó
szervezetnek dolgozott a közvetítő zsidótárson, Gromikón, a magas rangú szovjet
funkcionáriuson keresztül). Nem lehetnek sikeresek, mert a parazita mindig egy
lépéssel előttük gondolkodik.
Támadás.
Amikor a
zsidó elvette békés arab farmerek földjeit 1948-ban, sok nemzsidó a világon azt
hitte, hogy új korszak kezdődik. Ezek a nemzsidók biztosították egymást, hogy
most a zsidó, akinek saját országa van, oda fog menni, és nem fog többé
bennünket kifosztani. Ehelyett a parazita közösségek mindenütt a világon
fokozták nemzsidó gazdáik kizsákmányolását, hogy kielégítsék Izrael állam
óriási igényeit. A New -Yorki ruhaüzletek dolgozóitól - legtöbbjük néger vagy
portorikói nők és gyerekek - elszedte fizetésük jó részét a hidegvérű zsidó,
David Dubinsky, a ruházati szakszervezet elnöke. Ezt a pénzt Izrael államnak
adták.
Ez mutatja
a zsidó képességét, hogy mindig minden oldalon jelen van, és mindig képviselve
van a nyerő oldalon. Chaim Weizmann, Izrael alapítója idézi anyjának egyik gyakran
idézett mondását életrajzában "Próba, szerencse", Harper, New York,
1949, 13. oldal: "Bármi történik, jól leszek. Ha Sámuelnak (a
forradalmárnak) van igaza, boldogok leszünk Oroszországban, Ha Chaimnak (a
cionistának) van igaza, akkor Palesztinába megyünk élni."
A parazita költségvetése.
1950.
április 17.-én a New York Times hírül adta, hogy nyilvánosságra hozták Izrael
állam évi költségvetését. Ennek hetven százaléka külföldi adományokból áll,
harmincszázaléknyi része pedig izraeli értékpapírokból, melyeknek soha nem lesz
beváltható értékük, és amelyek szintén a hozzájárulás kategóriába sorolhatók.
Egyetlen más ország sem képzelhet el ilyen költségvetést, még India sem, a
nemzetek állandó koldusa, növekvő, kevert lakossággal is csak egy százaléknyi
külföldi hozzájárulást kap, melyet teljes mértékben az Egyesült Államok
adományoz. De Izrael állam öntelten láttatja költségvetését, mely folyamatosan
jótékony adományok és értéktelen értékpapírok keverékéből tevődik össze. Ez egy
parazita nép költségvetése, mely teljes mértékben nemzsidó gazdáin élősködik.
Degenerációs hajlam.
A parazita
furcsa, egészségtelen léte, annak irányzatával a degenerációra és rothadt
idegrendszere az emberiség minden ismert rendszerének erkölcsiségén és emberi
tisztességen kívül állóvá teszi őt. Most ördögi zsidó bombát tökéletesített,
mely a gazdát és a parazitát is pusztítással fenyegeti. Mikor Alechsander Sachs
a nemzetközi Lehman Brothers, New York-i vállalattól és Albert Einstein
javasolták Roosevelt elnöknek, hogy dollárok százmillióit fektesse a pokoli
bomba kifejlesztésébe, hogyan tudta volna Roosevelt visszautasítani? Ezután már
csak egy nemzsidó kellett a projekthez. Leslie Groves vezérőrnagyot kérték fel
a projekt vezetésére, de amikor ez látta, hogy majdnem minden tudós zsidó, azt
mondta, hogy ebben a környezetben egy zsidó igazgató eredményesebb lenne.
Biztosították, róla, hogy nem, nekik nemzsidó kell a projekt látszólagos
vezetőjeként. Ne aggódjon, ők viselnek minden felelősséget.
Tudjuk,
hogy a nemzsidó soha nem várhat könyörületességet egy zsidótól. A rituális
gyilkosságok szörnyű keresztülvitele eléggé bizonyítja ezt. A nemzsidó gyerekek
kivéreztetése és vérük megivása a biológiai parazita elméletének
legmagasabb fokú jelképes leleplezése.
A győzelem jele.
Primitív
emberek gyakran isszák meg elesett ellenségük vérét a győzelem jelképeként, és
hogy valamit kapjanak az ellenség erejéből, de a vérivó gyakorlatokból csakis a
rituális gyilkosság jött el korunkba. Ez a vallási szertartás, az ártatlan
nemzsidó gyerek vérének ivása zsidó létének és elvének alapja, mint a
parazitái, mely a gazda véréből él. Ezért nem hajlandó megválni ettől a
szokásától, noha ez gyakran végveszélybe sodorta. Ha a zsidó jelképezheti többé
szerepét azzal, hogy egy egészséges nemzsidó gyereket elrabol, elviszi a
zsinagógába, és rituálisan megszurkálja testét azokon a helyeken, ahol
dicsekvésük szerint Krisztus testét sebesítették meg, és nem ihatja a halódó gyerek
vérét, akkor a zsidó hite szerint el van átkozva. Prófétái intették, hogy ha
ezt a szokást nem lehet már megfigyelni, akkor a zsidó parazita szorítása
meglazul, és a gazda megszabadul tőle.
Noha ez a
szertartás olyan szörnyű, hogy a legtöbb zsidó visszautasítja, hogy részt
vegyen benne, és mindegyikük tagadja azt a dolgot, mégis ez marad az a végső
módszer, mellyel a zsidó vezetők jelzik és fönntartják irányításukat népük
fölött. Ha megszűnne a rituális gyilkosság szertartása, talán megnyílna az út
ahhoz, hogy a zsidót eltérítsék történelmi biológiai parazita szerepétől, és a
nemzsidó közösség alkotó tagjává válhatna, hátat fordítva ötezer éves
történelmének, melyet vérszívás, árulás és gyilkosság jellemez, ami az egész
történelmével egyenlő. Azért mondjuk, hogy lehetséges, mert nem vagyunk benne
biztosak.
A biológiai minta.
A biológiai
realitások alapján vizsgálva valószínűtlennek tűnik, hogy a zsidó el tudna
szakadni múltjától, és a nemzsidó közösség alkotó tagjává tudna válni. Maguknak
a zsidóknak az írásaiban semmiféle ilyen irányú utalást nem találunk ma sem.
Majdnem minden irományukból szenvedélyes, halhatatlan gyűlölet sugárzik a
nemzsidó gazdára. Nézzük, mit mondott a modern zsidóság fő papnője, Susan
Sontag - zsidó házi újságban – a partizán folyóiratban (Partisan Review)
1967-ben:
"A fehér faj a történelem rákja. A fehér faj, annak elméletei és találmányai, melyek az önálló kultúrát megszüntetik, ahol csak kialakul. "
"A fehér faj a történelem rákja. A fehér faj, annak elméletei és találmányai, melyek az önálló kultúrát megszüntetik, ahol csak kialakul. "
Ez a
huszonhét szó a parazita - gazda kapcsolat lényegét foglalja össze. Először is
kifejezi a halhatatlan gyűlöletet, melyet a parazita érez fehér fajú gazdája
iránt. Másodszor leleplezi, hogy a zsidó soha, de soha nem fogja magát a fehér
faj részének tekinteni, melyet ő külön fajnak tart. Harmadszor, a részlet
kizárólag a fehér fajt vádolja vadsággal, nem a vérszomjas kongói törzseket,
nem a kínai tömeggyilkosokat, és senki mást, csak a magasan fejlett északi
európai és amerikai kultúrát. És negyedszer, Susan Sontag leleplezi az egész
helyzetet "önálló kultúra" kifejezésével. Mire gondol, amikor
"önálló kultúráról" beszél? A parazita közösségre gondol, amely
teljes szabadságot követel arra, hogy a gazdára akaszkodjon, hogy uralja a
gazdát, és hogy megakadályozza azt, hogy a gazda megszabaduljon tőle. És azt
mondja, hogy a fehér faj, mert az a múltban reagált az "önálló
kultúrára", melyet a zsidó parazita hozott létre, teljesen vad és rossz.
Harmadik fejezet
A sábeszgoj.
Észrevettük,
hogy mekkora lyukak tátonganak azokban a művekben, melyek a parazita közösségek
tulajdonságaival foglalkoznak. Véleményünk szerint azért hiányoznak ezek a
munkák, mert a parazita ellenőrzi a gazda tudományos életét és oktatását.
Irreális ez a következtetés? Egyáltalán nem. Mert a gazda testileg erősebb,
mint a parazita a parazita nyilván nem tudja testi erőszak útján irányítani.
Akkor lelki kényszert alkalmaz. Hogyan teszi ezt? A zsidó parazita a nemzsidó
gazdát egy egész nemzsidó osztályon keresztül irányítja, melyet ő alakított ki,
és amely őt segíti a nemzsidó gazda ellenőrzésében. Ez az osztály a sábeszgojok
osztálya.
A fejlett kultúrák.
Kimutattuk,
hogy a zsidó, parazita betegség a fejlettebb kultúrák számára. Nem találunk
zsidót, aki az ausztráliai bennszülött sivatagát osztaná meg a bennszülöttel. A
fejlődés kezdeti fokán álló embernek nincs tapasztalata parazitákkal. Kevés
volt az élelem és kevés szállás volt. De akik túlélték, elkezdték uralni
környezetüket, művelni a földet, állatokat szelidíteni, és több élelmet
termelni, mint amennyit elfogyasztottak. Megjelentek a patkányok és
svábbogarak, akik elfogyasztották a fölös élelmet. (Egy zsidó szellemi hős,
Franz Kafka egyik művében sajátmagát látja svábbogárnak, ami nyilván ősi faji
emlékezet, és ez egyetemi hallgatók ezreit ihlette meg, akiknek a torkán
lenyomták a történetet professzoraik anélkül, hogy a hátteret elmagyarázták
volna.)
A fölös
élelemmel egy újfajta embertípus is megjelent, aki semmiféle hasznos dolgot nem
állított elő, de annak a szakembere lett, hogy annak illúziójával szolgál, hogy
javakat és szolgálatokat termel. Ez volt a zsidó, aki a történelemben
varázslóként, jövendőmondóként, kis tolvajként, vidéken, mint áruló és
hidegvérű bandita jelent meg. Orvos és tanár, ministráns minden vallási
csoportban. A legkorábbi történelem óta pénzkölcsönző volt, és mindig
uzsorakamattal dolgozott. Mindezekben a zsidó szakmákban lehetősége volt a
csalásra. A zsidó mindig a csalásra alapítja üzletét, és könnyen vált egyik
üzletágból a másikba. Orvos az egyik városban, majd hullahegyeket hagyva maga
után jövendőmondó lesz egy másikban. Miután megfosztott pár özvegyet
megtakarított pénzétől, újra útra kel, és mint mindig, a zsidó közösség segíti
őt. Egy harmadik városban pap tanítványa lesz, és a vallási hit merész képeit
mutatja be, míg főnökei fölfedezik, hogy vallási tantételeik minden egyes
részét titokban furcsa, barbár dogmákká alakítja. Tovább megy, és egy másik
városban tisztelt kormánytaggá válik, akit mindenki elfogad, amíg, egy este kinyílnak
a város kapui egy megszálló előtt, és a zsidó lesz a hódítók nagyvezére.
Egy meghatározás.
Ez
parazitizmus, vagy bűntény? Ha bűntény, igen, minden egyes független esemény
önmagában bűn, de az egész nem csupán bűn, hanem parazitizmus. Árulás, csalás,
perverzió, mind fémjelzi a zsidó életet a nemzsidók közt a szétszórtságban. És
ez a parazitizmus. Mindezek a dolgok nem csupán bűnök önmagukban, ezek alapvető
alkotóelemei a zsidó parazita viszonyának nemzsidó gazdájával. Emlékezzünk
vissza, nincs csak zsidó bűn, mivel a zsidó parazita léte a gazda körül
önmagában bűn a természet ellen, mert léte veszélyezteti a gazda egészségét és
életét. Így minden, amit a zsidó tesz parazita létével kapcsolatban bűntény,
mint egy bűnöző lét része.
Elítélés és kiutasítás.
Egy
nemzsidó kormány, mely szívén viseli a nemzet egészségét, elítélné a zsidó
parazitát és eltávolítaná. Ez több száz esetben megtörtént az írott
történelemben. Ezért a zsidó tudja, hogy első feladata, ha megérkezik egy
nemzsidó közösségbe, hogy aláássa és átvegye az irányítást, és hogy megfertőzze
az embereket aljas mérgekkel, hogy gyámoltalanokká váljanak és képtelenekké
önmaguk megvédésére. Így a zsidó agitálni kezd, hogy legyen a kormány
"haladó", vagy "népfront", "demokratikus",
"népi", "liberális", és mindezek a zsidó kormány
szinonimái, mely önmagát akarja védeni, és támogatni a parazita megmaradását a
kizsákmányolt nemzsidók haragja ellenére.
Amikor
fölállította kormányát, általában felforgatással, a zsidó következő célja
minden korábbi nemzsidó vezető kivégzése, akiket "reakciósnak" nevez
és átkoz, mert ezek reagálhatnának a parazita jelenléte ellen. Először is ezek
nem kapnak semmilyen nyereséges állást. Azután elveszik nekik és családjuk
minden tagjának földtulajdonát, bankbetétjét és minden más tulajdonát. Ezután,
erőteljes ellenük folytatott agitáció után a zsidó fölhecceli a lakosságot
ellenük, és levadásszák, megölik őket, mert ők képesek lennének egy
"reakciós" kormányt fölállítani, ha túlélnék a támadásokat. Így a
zsidó behozta a népirtás vérszomjas szokását, a csoportok kiirtását a
világtörténelembe. Nem ismerős a vagyon elkobzása és a tömeggyilkosság? Ó,
igen, 1917-ben a bolsevikok győzelme után, mikor átültették Marx kommunista
programját a gyakorlatba, mikor "szolidáris" kormányt állítottak föl,
mely rabszolgává tette a nemzsidó orosz népet. Hidegvérűen meggyilkolták a
cárt, feleségét és gyerekeit, mert a biológiai zsidót nem kötik lovagias
szabályok, mikor a nemzsidó gazda fölötti uralomra tör. Csak el kell olvasnunk
Eszter szadista könyvét a bibliában, hogy részleteiben lássuk egy zsidó
tömeggyilkosság menetét.
A gazda gyöngesége.
A nemzsidó
gazda gyöngesége a parazita támadása előtt alapvető gyöngeség? Csak az erős
egészséges emberre kell gondolnunk, akit legyűrt az influenzavírus, hogy
megkapjuk a választ. A minden szempontból való egészség az alapvető védekezés a
parazita vírus támadása ellen. Évszázadokon keresztül a nagyobb és erősebb
nemzsidó gazda, védekezésbe ment át a kisebb és gyöngébb, de halálosabb
parazita vírussal szemben. A nemzsidó gazda túlélése a biológia törvényeinek
megértésétől függ. A nemzsidó közösség kidolgozta azokat a szabályokat, melyek
szerint él, a becsület szabályait, a törvényeket, és a reakciókat, melyeket a
szabályok megfigyelése ébreszt a közösségben. Betartják a törvényeket,
tisztelik egymás családját, tiszteletben tartják egymás tulajdonát, és megvédik
az országot támadás esetén.
Akit nem kötnek szabályok.
A
becsületesség jelzésrendszere adja a zsidó parazitának az első nyitást a
nemzsidó páncélján, mivel ez a jelzésrendszer köti a nemzsidó gazdát, és a
nemzsidó közösség tagjai akkor kapnak helyet a közösségben, ha megfigyelhető,
hogy becsületesek. De a parazitát csak az a szabály köti, hogy parazita
lehessen és maradhasson a gazdán. A nemzsidó jelzésrendszere biológiai
jelenség, mert ez minden életműködésénél kíséri, és ez belső bátorságának a
megmutatkozása, becsületessége és szorgalma, ezekre az erényekre alapozza a
nemzet létét.
A zsidó
jelrendszere teljesen más: olyan jelrendszer, mely tagad minden más
jelrendszert. Megegyezik valakivel, hogy kifizet egy bizonyos árat, és később
csak a felét fizeti ki; hamis tanúkkal és igazolásokkal dolgozik a bíróság
előtt, fizetett hamis tanúkkal, megvesztegetett bírákkal, és így szerzi meg a
nemzsidók javait. Míg a nemzsidó dolgozik, elcsábítja feleségüket, így
szégyeníti meg őket, háború idején pedig nem szolgál a hadseregben, és otthon
bomlasztja a polgári életet. A legnagyobb veszély idején üzletel az ellenséggel
és becsapja a nemzetet.
A parazita ellentmondása.
Mivel a
parazita a gazdától függ élelme megszerzésében, azt gondolnánk, hogy mindent
megtesz azért, hogy a nemzsidó közösség gazdagodjon és erősödjön. De minden
másnál fontosabb a parazita számára, hogy megőrizze helyzetét a gazda fölött.
Ötezer év történelem során sok kísérlet történt a nemzsidók részéről, hogy
megszabaduljanak a zsidó parazitától. Birodalmak jöttek létre és buktak el,
világrészeket fedeztek föl, vadonokat ismertek meg és települtek beléjük, új
feltalálások könnyítették meg az ember életét. De egyvalami változatlan maradt.
A nemzsidó gazda félve a rombolástól, mely a parazita jelenléte miatt
következik be, megpróbál megszabadulni ettől. A parazita föl van készülve az
ilyen kísérletekre, mindig előre látja őket. És olyan biztonságosan akaszkodik
a gazdába, hogy az csak saját magának okoz kárt, amikor vadul harcol.
Néhány
esetben a nemzsidó gazda önmagát teszi tönkre, ezeknél a kísérleteknél. A zsidó
jobban tartja, ha a nemzsidó gazda tönkremegy, mintha elhagyna egy még élő
gazdát. Ha a gazda meghal, a parazita új gazdát keres. Semmit nem érez a gazda
iránt, aki élelmezte. Ez a keményszívű viselkedés jellemző a zsidó
életszemléletére, és a zsidó Hollywood egy szokásos szólása jól fejezi ki:
"Kinek kell?". Mint más zsidó szólások, ez is része lett korunk
amerikai életének, de a nemzsidók nem tudják, mit jelent. Azt jelenti, hogy a
zsidónak nincs szüksége a nemzsidó gazdára, mert mindig tud egy másikat
találni.
Kemény munka.
Nemzsidó
amerikaiak egész életükben keményen dolgoznak, fölnevelik családjukat, és
megszerzik a mindennapi betevő falatot. Amikor meghalnak, alig van elég pénzük
a saját temetésükre. Noha hasznos és termékeny életet éltek, nem voltak képesek
gyűjteni, és valamit a maguk számára elrakni a világ gazdagságából. De zsidók
milliói, akik semmit sem termelnek, hatalmas vagyonokat harácsolnak össze, és
halálukkor aránytalan nagy része a nemzet vagyonának van az ő tulajdonukban,
ami aztán a parazita közösségé lesz. Miért van ez így? Azért, mert a nemzsidó
munkás lusta? Nem, egész életében keményen dolgozott. Eljátszotta keresetét?
Nem, soha nem játszott pénzben. A zsidók alkotják a nemzet játékosainak
túlnyomó részét.
A biológiai parazitizmus elmélete.
A választ a
kérdésre a biológiai parazitizmus elméletében találjuk. A nemzsidó munkás
életét a zsidó parazita ellátásával töltötte, lehetővé téve a parazitának a
luxuséletet, míg a nemzsidó munkás sok órát dolgozik minden nap a puszta
létezésért. A nemzsidó munkás keresete a szeme előtt olvad el a zsidó pénzrendszerben,
ahogy a kiszámított és homályos pénzügyi törvények hatása működésbe lép.
Ezalatt a zsidó oktatási rendszer arra oktatja a nemzsidó gyerekeket, hogy
örülhetnek jövőjüknek, amikor egész életükben a kiválasztott nép javára
dolgozhatnak, hogy azok a megszokott módon élhessenek.
A zsidó
pénzügyi rendszer a piactéri háromkagylós elrejtő játék változatainak sorozata.
A nemzsidó biztos benne, hogy a borsó a bal kagyló alatt van, de ha arra
tippel, akkor semmi sincs a baloldali kagyló alatt. A nemzsidó más zsidó
borsókra is költi pénzét, de bármit is vásárol, az hirtelen elértéktelenedik. A
megvett részvények értéke csökken, és veszt az eladásnál, amikor azért adja el
őket, hogy ne veszítse el mindenét. Sokan azért vándoroltak ki Amerikába, mert
a Rothschildok hatalma megnőtt Európában, és fosztogatni kezdték a földrészt.
Amikor ezek a nemzsidók elmenekültek, a mohó zsidó paraziták nagyobb adókat
vetettek ki a maradókra, a fiatalokat hadseregekbe sorozták be, melyeket bérbe adtak
más nemzeteknek, és az élet minden szintjét megszállták ördögi befolyásukkal.
A parazita
egy tulajdonsága mozgékonysága. Ha a gazda költözik, a parazita követi, vele
megy, és újra belekapaszkodik. Az amerikai alapítók nehezményezték, hogy a
parazita követi őket, és az amerikai kongresszus egyik leghosszabb ülése a
zsidók állandó jellegű kiutasításával foglalkozott. Végül nem fogadták el azzal
a furcsa érvvel, hogy a zsidók jelenleg nem jelentenek problémát, és nem
valószínű, hogy a jövőben problémává válnak. Ez teljesen ellentmondott mindennek,
ami ismeretes volt a zsidókról és módszereikről. A vitából csak néhány
képviselő jegyzetei maradtak ránk. Az alkotmány vázlatát, mely a zsidókat ki
akarta zárni, megsemmisítették. A zsidók egyik erőssége a régi könyvekkel és
régi iratokkal való kereskedés. Ezekben a kereskedésekben ki lehet válogatni és
meg lehet semmisíteni minden olyan múltra vonatkozó írást, mely nem vet kedvező
fényt a zsidókra. Azokat a ritka iratokat, melyekben nincs a zsidókra
kedvezőtlen utalás, el lehet adni a nemzsidó gyűjtőknek nagy nyereséggel. Mint
általában, a zsidó itt is két előnnyel dolgozik, egyrészt megsemmisít minden
utalást tevékenységére, és ezt a nemzsidó pénzével finanszírozza.
A kormány szerepe.
Mi a
kormány szerepe? A kormány szerepe a nép alapvető szükségleteiről való
gondoskodás, a nemzetvédelem vezetése, az igazságszolgáltatás biztosítása és a
szabad vállalkozás lehetővé tétele. Mi a nemzsidó kormány szerepe, melyet
paraziták irányítanak? A paraziták irányította kormány fő feladata garantálni,
hogy a parazita a gazda kárára ehet, hogy védje a parazitát a kidobástól, és
hogy megengedje, hogy más paraziták is beutazhassanak és élősködhessenek a
gazdán. Így a fő feladata egy ilyen kormánynak, hogy polgárjogokat biztosítson
kisebbségeknek, liberalizálja a bevándorlási törvényeket, és támadjon más
gazdákat, akik meg akarnak szabadulni parazitáiktól. A kormány minden más
tevékenysége mellékes ezek mellett, melyek alapvetően fontosak a parazita
jóléte szempontjából.
Így az
Egyesült Államokban látjuk, hogy a központi bűnüldözés (FBI) nem törődik a
hegymagasságú bűnözési aránnyal, mert ügynökei minden ideje arra fordítódik,
hogy harcoljanak a nemzsidó "reakciósok" ellen, akik a parazita káros
jelenlétére reagálnak. Az amerikai kormány, hatalmas adógyűjtő ügynökséggé vált
a paraziták javára, és a nemzsidók jövedelmének nyolcvannégy százalékát
erőszakkal elszedi tőlük, és a parazitáknak adja. Látjuk, hogy a kormány minden
szervének van olyan szerepe, hogy a parazita további biztonságát szolgálja, és
a gazda fölött állását. Sok olyan gazdasági kisegítő vállalkozás van, melynek
szerepe az, hogy a nemzetgazdasági forrásait a paraziták kezére játssza.
Látjuk, hogy a honvédelem, ahelyett hogy védené a nemzetet, hatalmas vérontó
gépezet, mely legerősebb fiataljainkat sok ezer mérföldre otthontól
dzsungelekben mészároltatja le olyan háborúkban, melyeket a zsidó paraziták
pontosan ebből a célból indítottak meg.
Milyen igazságszolgáltatás?
Ahelyett
hogy mindenkinek azonos joga lenne, a nemzeti törvényszékek olyan üléseket
tartanak, melyeken olyan nemzsidókat üldöznek, akik a parazita jelenlétére
reagálnak. Ezeket a nemzsidó "reakciósokat" ilyen-olyan állítólagos
bűnök miatt ítélik el, melyeket esetleg az FBI ügynökök kreáltak e célból, és
hosszú börtönbüntetésekre ítélik őket.
Milyen az oktatás?
A zsidó
parazita bálványt csinál az oktatásból. Egyforma oktatás kell, oktatás
mindenkinek. De milyen oktatást kap a nemzsidó egy olyan országban, melyet a
zsidó parazita ural? Elsősorban azt tanulja meg, hogy nem gondolkodhat saját
fejével, mert ez az eredendő bűn. Gondosan kioktatják, hogy miként váljon
könnyen kezelhető rabszolgává élete során, egy robot szerű gépemberré, aki soha
nem használja az eszét a maga boldogulására vagy előrehaladására.
Miért kell
a zsidónak ellenőriznie a nemzsidó természetes intelligenciáját? Először is, a
zsidó nem láthatatlan, hanem nagyon is látható. Tudja, hogy a zsidó látja őt,
és zavarja jelenléte, és kívánhatja az ő eltávolítását. A nemzsidó csak megnézi
Amerika bármelyik főutcáját, és látja, hogy a legtöbb üzlet tulajdonosa zsidó.
Munkahelyén a tulajdonos zsidó. Havonta fizeti a lakbért vagy az
életfogytiglani hitelét fizeti vissza a zsidó banknak. Tudja, hogy kíméletlenül
kizsákmányolja egy idegen test, Izrael királysága.
Ezért a
parazita már a betűvetés tanítása előtt elkezdi oktatni a nemzsidó gyereket a
tiltott bűnre. Soha nem szabad "előítéletet" mutatni egy másik emberi
lénnyel szemben. A gyerek minden nap hallja ezt az intést attól kezdve, ahogy
elkezdi az óvodát. Rejtélyesnek tűnik, hogy ez miért szükséges, hiszen a
gyerekek nyitottak és nagyvonalúak, nem gyűlölnek senkit. Soha nem veszik
észre, hogy ha a tanár nem tölti ezt naponta beléjük az "előítéletekről",
akkor kirúgják állásából.
Közvetlen befolyás.
A
középiskolában és az egyetemen a nemzsidó a zsidó tanárok erőszakosabb
befolyása alá kerül. Érdekesnek találják a zsidó tanárokat, mert ezek nekik
mindent megengednek, míg a nemzsidó tanárok mindent megbénítani tűnnek, amit
tenni akarnak. A zsidó tanárok pornografikus könyvek olvasását javasolják a
gyerekeknek, részletesen megvitatják a nemi perverziókat velük, és gyakran
mondanak hosszú beszédeket a nácizmus szörnyűségeiről. Mivel sehol nincs náci kormány
hatalmon, a nemzsidó gyerekek nem értik a dolgot. Nem értik a szörnyű félelmet
és gyűlöletet, mely a zsidó embereket eltölti, mikor arra emlékeznek, hogy
valaha nemzsidók reagáltak ellenük és meg akartak szabadulni tőlük.
Otthon a
nemzsidó gyerek rengeteg olyan TV programot néz, melyek náci témákkal
foglalkoznak. Ez nem meglepő, mert a zsidó paraziták a tulajdonosai a három TV
hálózatnak, és nem lehet olyan programot látni, amely nem állja meg az ő
betegesen egyoldalú cenzúrájukat. Az egyetemen az tanulja a goj, hogy a világ
teljes kultúrája három zsidó parazita, Marx, Freud és Einstein írásaiból ered.
A nemzsidó művészeket és írókat meg sem említik.
A legnagyobb veszély.
Kérdezzen
meg egy amerikai egyetemet végzettet: Mi a legnagyobb veszély, mely valaha is
létezett a Földön. Nagyon gyorsan és energikusan azt fogja válaszolni: A
nácizmus! Ezt a választ adja, mert erre tanították. Valójában ez az egyetlen,
amire megtanították, és ez a négyévi egyetemi oktatás egyetlen eredménye. Ne
kérdezze tőle, hogy MIÉRT a nácizmus a legnagyobb rossz, amit valaha is ismert,
mert nem tudja. Csak megdöbbenti és megzavarja őt, és haragudni fog önre, mert
semminek sem tudja a miértjét. Csak betanították feltételes válaszok adására,
ismétli a leckét, melyet addig vertek a zsidó és sábeszgojok professzorok az
agyába, míg kívülről nem tudta.
A sok száz
könyvben, melyet a nácizmusról írtak, nem fogja megtalálni a nácizmus
definícióját. Ez teljesen érthető. A zsidók nem akarják, hogy valaki is tudja,
hogy mi a nácizmus. A nácizmus egyszerűen tartalmazza azt a javaslatot, hogy a
német nép szabaduljon meg a parazita zsidóktól. a nemzsidó gazda tiltakozni
merészelt a parazita folyamatos jelenléte ellen, és megpróbált tőle
megszabadulni. Hatástalan reakció volt, mert érzelmi és nem jó informált, mint
az összes nemzsidó reakció az elmúlt ötezer évben. És az mutatja, hogy mennyire
eredménytelen volt, hogy ma zsidó bankároké a német ipar hatvan százaléka, és
tulajdonukat az amerikai megszálló hadsereg védelmezi.
Mi a sábeszgoj?
Mivel a
parazita kisebb és gyöngébb a gazdánál, alapvetően alattomos módokon kell azt
irányítania. És mivel létszáma kisebb, a nemzsidók közötti aktív ügynököktől
függ. Ha szétverte a gazdanép természetes vezetőségét, új uralkodó osztályt hoz
létre, melyet a gojok leggyöngébb és legromlottabb egyedeiből szed össze. Ez az
osztály az "új osztály", és kormányhivatalnokokból, oktatókból,
bírókból és ügyvédekből és a vallási vezetőkből áll. Ez az "új
osztály" a zsidó sábeszgoja, vagy a "Szombati nemzsidó barma". A
sábeszgoj osztály létrehozatala hozza magával, hogy a zsidó vallás alapvetően
nem más, mint a parazita gazdairányítási technikáinak rítusba foglalása. A
zsidó vallás kulcs tantétele, hogy neki semmit nem szabad szombaton (sábeszkor)
tennie. Nem kezdheti el istentiszteletét, míg nem égnek a fények, de vallása
megtiltja a fények kigyújtását, mert ez munka lenne. Egy gojt kell találnia,
aki meggyújtja helyette a lámpákat.
Ezt a gojt
nevezik sábeszgojnak.
Drew
Pearson írta le ezt a folyamatot egy cikkében, a Washington Postban 1968. július
5.-én, amikor idézte San Francisco polgármesterét, Joseph Aliotot, egy
katolikust a következőképp: "A szemben levő utcai zsinagóga árnyékába érve
plébánosom Fine rabbi lett. Minden héten meggyújtok egy gyertyát a zsinagógában,
és Cyril Magnin meggyújt egyet a székesegyházban." Alioto politikai
sikereit sábeszgojként érte le, aki gyertyákat gyújt a zsidóknak.
A zsidó
vallás tehát nem léphet törvénybe, amíg a zsidó nem talál olyan gojt, aki
megteszi a munkát helyette. A zsidó vallás azt is megtiltja, hogy egy zsidó
nemzsidónak dolgozzon, noha rövidebb ideig ez meg van engedve, ha a zsidó
szükségesnek látja egy ilyen állás fölvételét, ameddig csellel ellopja a goj
üzletét. A sábeszgojjá vált gojok kényelmes életet élnek gojtársaik rovására,
de soha nem szabadulnak meg szégyenüktől, függetlenül attól, hogy milyen
gazdaggá és hatalmassá teszi őket a zsidó.
A
kizsákmányoló osztály, melyet a zsidók a legszolgálatkészebb és leghitványabb
gojokból kreálnak, a legmegvetendőbb emberi lények, akik valaha is a Földet
ellepték. Noha ők alkotják a képzett és pénzes osztályait a gazdanépnek, mely a
zsidók prédájává lett, a hitvány sábeszgojok élete soha nem boldog. Az Egyesült
Államokban találunk nemzsidó bankárokat, bírókat, egyetemi elnököket és vallási
vezetőket, akik a pavlovi idomított kutya módján ismételgetik a zsidók minden
hóbortját, és ezeknél az embereknél a legmagasabb az alkoholizmus, a legnagyobb
a válási arány, a legtöbb az öngyilkosság, és a legnagyobb arányú a fiatalkorú
bűnözés gyermekeiknél.
Nemi degeneráció.
A
sábeszgojoknak ez a bőségben élő társadalma nagymértékű homoszexualitási és
degenerációs hullámot zúdított Amerikára. Meglepő ez? Csak vissza kell
gondolnunk LaPage professzor leírását a Sacculina parazita hatásáról a gazdára,
a rövidfarkú keresztes-pókra, az Inacus mauritanicus-ra. LaPage azt mondja,
hogy kutatásai kimutatták, hogy a hímnemű keresztes pókok hetven százaléka női
másodrendű nemi jellegeket szerzett, és szaporodó szerveiket tönkretette a
Sacculina neglecta támadása. Azt is állította, hogy ezeknek a hímeknek az
alteste szélesebb lesz, és hímnemű párzási szokásaik mellett tojástartásra
alkalmas függelékek alakulnak ki náluk, ollóik pedig ezzel egyidejűleg kisebb
lesz.
Hogyan
lehetne jobban leírni egy középkorú egyetemi tanárt, aki egy izmos
futballjátékos ébredésén vigyorog? A nemzet egyik jellemző vonása, melyet a
zsidók irányítanak, a férfias befolyás fokozatos megszűnése, és a befolyás
nőies formákba való átalakítása. Ez érthető. A férfias erő természetes módon
erőszakosabb és magabiztosabb, független és önmagában bízó, bátor és hajlandó
harcolni jogaiért. A nőies erő viszont passzívabb, jobban hajlandó parancsokat
elfogadni, és elkerüli a közvetlen cselekvést. Így ma Oroszország és Amerika, a
világ két vezető ereje ma, egy olyan világé, melyet zsidó paraziták
irányítanak, alapvetően nőies hatalmak, de a két férfias hatalmat,
Németországot és Japánt, melyek nem engedték a zsidó parazitát uralkodni maguk
fölött, ma kisebbeké s befolyásuk csökkent.
Mindazonáltal
férfias erőkként vissza fogják szerezni hatásukat a Földön, míg Oroszország
sötét intrikákra használja befolyását, világszerte ügynökök és gyilkosok hadát
foglalkoztatva, akik késekkel és csákányokkal gyilkolnak. Amerika mára követi
Oroszország nyomait a központi nyomozó hivatal (CIA) működésével, és otthon az
FBI titkos működése a "reakciósok" legyőzését tűzi ki céljául.
Lágy és alattomos.
Egy
zsidóirányította környezetben a nemzsidó férfiak lágyakká váltak és minden
alattomosságra kaphatók, mert új osztályuk, a sábeszgojok az élő hazugság
megtestesítői, aljas összeesküvéseikkel a paraziták titkos kormánya javára. Az
ilyen világban megvetik a férfiasságot, az erőt és a becsületet. A hitvány sábeszgoj
legfontosabb tulajdonsága, mint a zsidó érdekek arc nélküli liberális
képviselőjének, hogy soha ne oldjon meg egy problémát sem. Ha ma van egy
nemzeti problémánk, biztosak lehetünk benne, hogy az tíz év múlva rosszabbodik,
és huszonöt év múlva még sokkal rosszabb lesz. Minden problémát fel kell
erősíteni, ez a sábeszgoj kormány alaptörvénye.
Csak az
amerikai faji problémát kell szemügyre vennünk, mint tipikus illusztrációt.
Száz éve véres háborút vívtunk, mely kifosztotta a nemzet nagy részét, hogy
megoldjuk a néger kisebbség problémáját Amerikában. Száz évvel később a nemzet
újra a szétszakadás határán van e miatt a probléma miatt, és a hitvány
sábeszgojok szakadatlanul dolgoznak 1900 óta, hogy fölerősítsék ezt a problémát
mely 1890-1900 között szunnyadó állapotban volt. De Tocqueville mindent
elmondott, amit el kellett mondani az amerikai faji problémáról száz évvel
ezelőtt, de senki sem figyelt rá, a legcsekélyebb mértékben sem.
Reménytelen élet.
A
sábeszgojok új osztálya azonosításának legszembetűnőbb pontja teljes
lepusztulásuk a felelősséget illetően. Mivel a sábeszgoj életét sajátmagáért
éli, mint népe ellensége, érthető, hogy kevéssé izgatja a jövő, de ennél tovább
megy a dolog, a zsidó parazita hatása miatt a gazda leggyöngébb és legaljasabb
rétege fölé. Ma alapvetően a munkásosztály az, mely ellenállt a biológiai
hatásnak. Ennek pár oka van, először is a munkásosztály kevésbé van kitéve az
úgynevezett magasabb oktatásnak, mely egyszerűen annak a kiterjesztett eszköze,
hogy hogyan váljon valaki sábeszgojjá, másodszor, mivel a munkások megkeresik
megélhetésükhöz szükséges pénzt, nagyobb önbizalmuk van és öntudatuk és
felelősségérzetük nem pusztult le még annyira, mint másoké.
Noha
sikerült elkerülnöm azokat a káros hatásokat, melyet a zsidó parazita vagy a
sábesz goj fejt ki rám, ismerem népem életének reménytelenségét. Megszabadultam
a betegségtől, melyet a zsidó hoz a gazdanép egészséges tagjaira, két módon,
először életmódomon keresztül, másodszor keresztényi hitem segített ebben.
Az egészséges élet örömei.
1948-ban,
amikor San Miguel de Allende -be mentem, egy szép mexikói faluba, elkezdtem
művészi életemet. Huszonöt éves fejjel ez volt első alkalom, hogy örömet
éreztem, mert életem addig abban a ködben folyt, melyet a zsidó parazita húzott
Amerikára. Kezdtem megérteni, mit tapasztalt D. H. Lawrence, mialatt a napot és
az egészséges életet kereste. D. H. Lawrence nemcsak tüdőbajban halt meg, de
egy másik szörnyű betegségben is szenvedett, mely ráterjedt az európai
kultúrára, az életakarat elvesztésében, mely elfogyott a sok évszázados zsidók
alatti rabszolgaság során, és a sábeszgojok rossz kormányzása során.
San Miguel
de Allende széles napsütötte utcáin tudtam meg először, hogy mi is az a fény. Az
emberek szegények voltak, de erősek és magabiztosak, nem hasonlítottak az
amerikaiakra, akiket otthon hagytam. Noha akkor nem vettem észre, de itt nem
voltak zsidók vagy sábeszgojok. Itt ismertem meg az alkotó élet örömeit, a
művészi életét, a szellem és az istenadta tehetségek életét, amire születünk,
de melyet a zsidók és a sábeszgojok elrabolnak tőlünk.
Semmi önzés
nem volt ebben az örömben, mert senkitől sem vettem el semmit, és azóta semmi
másra nem vágyom, mint hogy egész népem megismerje ezt az érzést. Mert ez a
vágy lett életem fő irányadója, keresztényként kezdtem élni, mert örömet
akartam okozni másoknak. Mivel mindez nem hozott mást nekem, mint szegénységet,
és kétségbe ejtett volna, ha hajlamos lettem volna a kétségbeesésre, de
megtaláltam Jézust és így nagyobb boldogságot ismertem meg, mint a művészetnek
való élést.
Ha az
amerikai emberek nem ismerik művész életem örömeit, még kevésbé ismerik
keresztény életem boldogságát! A kérdés az volt, hogy hogyan szabadítom meg
őket a több ezer éves szellemi jobbágyságból. Ezek alatt az évszázadok alatt a
zsidók folyamatosan leszólták a rabszolgaság intézményét, és amíg a mindenkinek
juttatott szabadságról hangoskodtak, körmönfont módon szellemi rabszolgaságba
süllyesztettek bennünket. Ha a testi rabszolgatartás bűn, akkor a szellemi még
sokkal nagyobb bűn, mely a szabadnak született ember agyát rabszolgává
alacsonyítja! Nemzetünk legnagyobb problémája ma az amerikai munkás és a
középosztály szabadságjogainak megszűnése. Szavazatának nincs jelentősége,
értéktelen, mert függetlenül attól, hogy kire szavaz, személyes helyzete egyre
alacsonyabbá válik. Adói nőnek, az üzleti nyomás erősödik, és családi élete ki
van szolgáltatva az agresszív kisebbségek általi megszégyenítésnek, elsősorban
a hitvány sábeszgojok és zsidó uraik által.
Sábeszgojok
uralják vallási, tudományos és kulturális életünket, az amerikai munkás azt
veszi észre, hogy bárhova néz, zsidókkal áll szemben. Zsidó vezeti a
szimfonikus zenekart, a képkiállítások kilencven százaléka zsidó kézben van,
így a nemzsidó művészek nem tudják bemutatni munkájukat, kivéve, ha csatlakoznak
a zsidók degenerált céljaihoz. A három TV hálózatot zsidók birtokolják és
irányítják, a stúdiókban a rendezők és írók, aki szinte mind zsidók, olyan
programokat mutatnak be, melyekben a gojok a zsidók füttyére táncolnak. Tény,
hogy egy öt százalékos kisebbség az amerikai élet minden szögletét uralja.
Mély elidegenedés.
A tudat
alatti fölismerés lecsüggeszti az amerikai munkást és középosztályt, mert mély
elidegenedést érez, a mindent átható veszteség érzését. Tudja, hogy ez nem az ő
művészete, nem az ő kultúrája, nem az ő vallása, és nem az ő országa, mert az
idegen életének minden csücskét irányítja. Ennek eredményeképpen az amerikai
munkás és középosztály elveszti koncentrációs képességét, nem tud semmit
végiggondolni, mert oktatása, kulturális élete, kormánya mind az idegenek
kezében van, és mivel nem tudja végiggondolni problémáit, elveszti elhatározó
képességét, és fölveszi az életfogytiglani szellemi rabszolga viselkedését,
melyet a parazita kényszerített rá.
Erőteljes szenvedés.
De, noha az
amerikai munkás és középosztály elvesztette képességét, arra, hogy
végiggondolja a dolgokat, és hogy saját akaratából cselekedjen, még mindig érző
emberi lény. Így erős lelki bánatot érez, mert minden eltűnt életéből, kivéve a
feladat, hogy a zsidó parazitának dolgozzon. És noha én már túl vagyok ezen a
szenvedésen, nem nyugodhatok, mert tudom, hogy mit jelent ez a szenvedés az
amerikai népnek. Én már nem szenvedek, mert megismertem a művészetért és
Jézusért élést, és mivel megvan ez az örömöm, nincs szükségem Amerikára, és
végleg nincs szükségem egy zsidó Amerikára. De Amerika isten alkotása, és mint
olyat, nem szabad átengedni a zsidó parazitának, a nemzsidó gazda szenvedését
föl kell oldani.
Az előttünk álló feladat.
Noha életem
békés és örömökkel teli, tudom, hogy Amerikát vissza kell Adni Jézusnak.
Szeretném megszabadítani sátánhoz való kötődésétől metafizikai szinten és a
zsidókhoz való kötődésétől biológiai szinten. Noha én megszabadultam a
szenvedéstől mivel ismerem Jézust, tudom, hogy népem szenved, mert mindenükből
kirabolták őket, és agyatlan robotokká tették őket, akik a zsidó programozásnak
megfelelő utasításokat hajtanak végre, és akik minden kérdésre zsidó választ
adnak. Rossz néven veszem, hogy nemzetem és népem pavlovi kutyák szintjére süllyedt,
és elhatároztam, hogy emberként szeretném őket újra látni. Mert el vannak vágva
az alkotó élettől, mert a zsidó parazita megszüntette nemzeti életüket, életük
üres és céltalan.
Nincsenek hősök.
A pavlovi
szoktatás problémáinak egyike, hogy nincsenek többé hőseink. Egy nemzet nem
lehet egészséges hősök nélkül. Az utóbbi ötven évben hőseink a zsidó
liberalizmus szintetikus termékei volta, olyan amerikaiak, akik sikeresen
zsákmányolták ki népüket a zsidók javára, akik meggyorsították az amerikai nép
fajkeveredését. Ezek a szintetikus hősök műanyagból vannak, nincsen emberi
minőségük. Tipikus szintetikus hős Hubert Humphrey, az Egyesült Államok
elnökhelyettese, akit bármilyen alakba bele lehet préselni, mint egy gumibabát,
mert nincs gerince. Elfogadta a sábeszgoj szerep minden előfeltételét, nincs
kultúrája, nincsenek céljai, csak azok, melyeket zsidó programozói
beletápláltak.
1957-ben
egy jelentés, a Gaither-jelentés megjelenése által felriasztva, mely azt
javasolta, hogy Amerikában erősíteni kell a sábeszgoj lét minden formáját és a
zsidó liberalizmust, néhány társam arra kért, hogy írjak egy formális választ.
Mivel ez a kérés illett néhány olyan feladathoz, melyeken dolgoztam, elsöprő
választ tudtam pár héten belül írni. Ezt a jelentést itt pontosan visszaadom,
ahogy azt 1957-ben kinyomtatta a M & N Associates, Chicago, Illinoisban:
(A nyilvános fölfigyelés
következtében, melyet a Gaither jelentés keltett, mely bevallja, hogy az
Egyesült Államok gyorsan másodrangú erővé válik, de nem meri elmondani, hogy ez
miért elkerülhetetlen, M&N Associates elhatározta, hogy közreadja a
bizalmas Mullins jelentést, melyet 1957 augusztusában készítettek amerikai
ipari vezetők egy csoportjának. A jelentést egy pártatlan kutatóintézet nyilvános
szolgáltatásaként adjuk közre. A jelentés időközben történelemmé lett. )
1980-ra az Egyesült Államok olyan
helyzetet fog a nemzetközi ügyekben elfoglalni, mint ma India. Az Egyesült
Államok akkorra túlnépesedett, elszegényedett ország lesz, életszínvonala a
fele lesz az 1957-esnek. Következésképpen nincs szükség rá, és kevés lehetőség
nyílik arra, hogy Oroszország háborút merjen kezdeni az Egyesült Államok ellen.
Az Egyesült Államok globális hatalmi létének gyors csökkenése lehetővé teszi
Oroszország számára, hogy az amerikai földrészt 1980-ra kommunista csatlósok
földrészévé tegye, ha ezt akarja, de nem valószínű, hogy ezt akarni fogja.
Geopolitikai szemszögből tekintve Észak- és Dél Amerika kevéssé hasznosak
Oroszország számára. Európai és ázsiai politikája lényeges lesz nemzeti
biztonsága szempontjából, de az amerikai földrész geopolitikai jelentősége
kisebb lesz, mint Afrikáé.
Emiatt a lehetőség miatt, a
Rockefeller jelentés és más kormányigénylések a megnövekedett védelmi
kiadásokat illetően helyesen úgy értelmezhetőek, mint egy utolsó lélegzetvételi
kísérlet arra, hogy alátámasszanak egy mesterséges és halálra ítélt gazdasági
növekedést. Hogy volt lehetséges, hogy az Egyesült Államok, mely 1945-ben
egyedül állt, mint a világ legerősebb hatalma, ilyen gyorsan lehanyatlott?
Ennek megértéséhez szükséges egy rövid áttekintése a nemzet történelmének.
Az országot, bátor és energikus Észak
Európaiak népesítették először be, akik hajlandóak voltak életüket kockáztatni
egy új életért a vadonban, hogy saját hazájuk és területük legyen. Olcsó
munkára volt szükség, de az indiánok nem voltak hajlandók szolgamunkára, így
vagy megölték őket, vagy rezervációkba dugták. Az Újangliaiak négereket hoztak
be, de ezek kevésbé voltak termelékenyek, mint tartási költségük, így eladták
őket a déli ültetvénytulajdonosoknak, ahol az éghajlat alkalmasabb volt
számukra, és a tulajdonosok kevésbé voltak igényesek munkájukkal szemben. De
még így is hamarosan befejeződött behozataluk, mint gyakorlatiatlan eljárás.
Időközben az eredeti Észak európai
telepesek növekedtek számban és gazdagodtak. Bőséges területen és sok
természeti kinccsel ellátva hamarosan a legjobban felszerelt és
legtermelékenyebb néppé fejlődtek, mely valaha a Földön élt. Ömlöttek az új
felfedezések belőlük, és az emberiség történelmének legnagyobb gazdagságát
élvezték. Európából az olcsó munkaerő további hullámai jöttek. Egy írországi
jelentős hullám sok kívánatos polgárral gyarapította Amerikát, de 1860 után
kevés további bevándorlás jött Észak-Európából. A bevándorlás nagy része közép-
és dél-Európából jött, néhány ázsiaival. A sötétebb állampolgárok családjai
beilleszkedtek az Észak európai telepesek közé. Kisebb termelékenységük miatt
saját országuk nem tudta eltartani őket, itt erősen szaporodtak gazdáik
magasabb termelékenysége miatt.
Noha a sötétebb polgárok magasabb
életszínvonalon éltek itt az Észak Európaiak fejlettebb technológiája miatt,
nem voltak hálásak emiatt. Ehelyett irigyek voltak az Észak Európaiakra és
gyűlölték őket, noha sokuk nagy gazdagságot halmozott föl és herceg módjára
élt. 1900-ra a sötétebb európaiak szavazótömböt alakítottak, hogy legyőzzék az Észak
Európaiak politikai vezetését. Mély politikai szakadás alakult ki, mely a
fiatal országot erősen megviselte. Az Észak Európaiak a republikánus pártot
részesítették előnyben, míg a sötétebbek demokraták lettek, melyet a fehér
déliek is előnyben részesítettek az Észak-déli háború következményeként.
Ez a furcsa szövetség első nagy
politikai győzelmét 1912-ben érte el, amikor Woodrow Wilson lett az elnök, egy
félrevezetett idealista, aki 1917-ben az oroszországi bolsevista forradalmat,
mint a "demokrácia győzelmét a despotizmus erői fölött" üdvözölte.
Wilson öngyilkos nemzetközi politikát folytatott, mely a nép, faji szakadását
okozta. Ez a politika minden faji igazságtalanság végét kívánta, jóvátenni a
brit imperializmus bűneit, dorgálta a francia imperializmust, megállította a
német imperializmust, és a világ színes népeinek világszerte támogatást
biztosított.
Az Észak európai amerikaiak nem értették,
hogy mi volt ennek a politikának a szándéka, és túl elfoglaltak és gazdagok
voltak ahhoz, hogy törődjenek vele. A nemzet erősödött anyagilag és hatalomban,
mikor belépett az első világháborúba. Pár évvel később az 1929 -es tőzsdei
összeomlás kisöpörte több mint az Észak Európai amerikaiak felének vagyonát és
tulajdonát. Meg volt vetve a Roosevelt kormány alapja, mely a sötétebb polgárok
uralmát indította el az elszegényedett és elcsüggedt fehér amerikaiak fölött,
mely Truman és Eisenhower uralma alatt teljes lett. Belépésünk a második
világháborúba meg akarta állítani a "rasszista" Németországot, mintha
nem minden csoport a világon "rasszista" lenne, és saját előre
jutásán dolgozna.
1945-ben a győzelmes Egyesült
Államok, megerősítette szerepét, mint a színes világ támogatója. De
Szovjetoroszország szintén a színes világ támogatójaként akart szerepelni, és
rámutatott, hogy a fehér amerikaiak nem házasodnak össze sötétebb
polgártársaikkal. A legtöbb fehér amerikai homogén közösségben élt, iskolák,
klubok és templomok formájában, ahogy ezt minden másik csoport tette az
Egyesült Államokban. A Roosevelt rendszer utódainak szabályai szerint nem volt
szabad a fehér amerikaiaknak külön élni, noha az összes többi csoportnak
lehetősége volt erre, és a kormány nem hátráltatta őket ebben. Most a kormány a
faji összeolvadás politikáját kezdte erőltetni, noha egyetlen más ország sem,
különösen Szovjetoroszország nem követett ilyen belpolitikát.
A legfelső bíróság messzemenő
segítségével, melynek ilyen használatát a kongresszus bitorlói keresztülvitték,
a fehér amerikaiakat levágták saját intézményeiktől, fajilag közös iskolákba és
lakóterületekre kényszerítették őket. A fajok közti házasság elkerülhetetlenné
lett az "integrációs" propaganda áradata miatt. Minden vallási
csoport, vallási kötelességének nyilvánította ki a faji összeolvadást, noha
vezetőik egyetlen tagja sem tudott egyetlen olyan dogmát vagy parancsolatot sem
idézni, mely ilyesmit kívánna.
A fehér gyerekeket iskoláikban és
templomaikban arra tanították, hogy kötelességük összeházasodni a sötétebb
polgárokkal, a sajtó, rádió, TV és a filmek nyomták a fajkeveredési
propagandát. A kormány bűnügyi üldözést folytatott a fehér polgárok
magánéletének utolsó maradványai ellen, de más csoportok, mint a néger vagy
zsidó csoportok ellen nem folyt ilyen üldözés. De éppen akkor, amikor a fehér
amerikaiaktól faji összeolvadást követeltek, technikai ügyességüket jobban
igényelték, mint valaha azelőtt. Behozott német technikusok fejlesztették ki az
irányított nagytávolságú rakétákat, mert az elszegényedett fehér amerikaiak
munkásként dolgoztak, és nem volt pénzük gyerekeik iskoláztatására.
A túl kevés mérnököt azzal
magyarázták, hogy nem fejlesztették eléggé a nagyszerű néger tehetségeket. Egy
olyan nép, mely húszezer évig poros dzsungelkarámokban lakott körülményei
legcsekélyebb javítása nélkül, most ki lett kiáltva az amerikai technológia
jogos örökösévé! Egyetemeinket telerakták színes diákokkal, akik tandíját vagy
a kormány, vagy csak színeseket támogató rasszista alapítványok fizették. A
fehér amerikaiak, akik meg tudták volna menteni romló technológiánkat, kézi
munkásként dolgoztak.
Mindez elkerülhetetlen volt. Az Észak
európai eredetű amerikaiak noha látták, hogy tehetségesebbek a többieknél, nem
hordoztak magukban haragot. De a színes ember nem tudja a fehéret gyűlölet
nélkül nézni, mert a fehér arc arra emlékezteti a színest, hogy ő sötétbőrű.
Vagy a színesnek kell világosabbá lennie, vagy a fehérnek sötétebbé. Semmilyen
más megoldás nem békítené őt meg. Ha valaki látta már a hirdetéseket a
bőrfehérítőkre a néger sajtóban, tudja, hogy milyen alapvető ez az indíték a
színeseknél. A sarkalatos néger szavazatok megnyerése miatt a fehér embereket
nemlétezőnek nyilvánították abban a nemzetben, melyet ők alakítottak ki, és a
legfelsőbb bíróság kijelentette: "Minden amerikai néger." M & N
Associates nem kommentálja ennek a fejlődésnek a jogosságát vagy jogtalanságát.
Csak a tényeket vizsgáljuk. A fentiek elkerülhetetlen eredménye az volt, hogy
tönkretették a fehér amerikai kívánságát saját maga megmaradására, mint Isten
Szent akaratának a megnyilatkozásának a tiszteletét, és arra kényszerítették,
hogy színesekkel házasodjon, a nemzet ezzel a többi nagy birodalom India,
Egyiptom, Görögország és Róma után megy, melyekben a fehér vezetőség eltűnt a
színesekkel való házasodás miatt.
Egy nagy nemzet eltűnése a világ
színpadáról nem ok sem örömre, sem szomorúságra. Ez egyszerűen történelmi
esemény. A folyamat szükségszerűen sokkal gyorsabb volt az Egyesült Államokban
a modern élet gyorsasága miatt és a hatalmas nyomás miatt, melyet a sötét
emberek fejtettek ki akaratukkal, hogy fehérekkel házasodjanak. Ugyanakkor
Szovjetoroszország fehér vezető elitje nem mutatott hajlandóságot sötétebb
emberekkel való házasságra, és tovább szakosodott. Az igényes párválasztás
állami irányvonal lett, így Oroszország biztosította maga számára a jövőt, mert
a jövő, mint régen ismert, azé a nemzeté, amely a legmagasabb szintű technikai
elitet termeli ki.
Ebben a késői stádiumban kérték meg
az M & N Associatest, hogy puhatolja ki, kordában tarthatók-e a színes
polgárok a fehér amerikaiak elleni erőszak terén. A válasz nem. Soha nem
lesznek elégedettek azzal, hogy itt magasabb az életszínvonaluk, mert ez nem
ellensúlyozza azt, hogy állandóan arra kell visszaemlékezniük, hogy
alsóbbrendűek. A bátrabb fehérek megint ki fognak vándorolni, ezúttal
Ausztráliába és Új -Zélandba. Az Egyesült Államok legjobb esetben egyfajta Brit
Guayana lesz, fehér Kanada színes gyarmata, melynek dollárja már értékesebb,
mint a miénk!
Az Észak amerikai csoport számára,
akik 50 milliós kisebbséggé váltak, túl késő a vezetés visszaszerzésére 120
millió kevertvérű fölött. A színesek esetén nem lehet hazafias érzelmekre
hivatkozni, mert nem ismerik a nemzet érzését. Jellemző volt A. Philip Randolph
tanácsa a négereknek, hogy ne szolgáljanak az USA hadseregében. M & N
Associates nem hiszi, hogy egy fehér mozgalom átveheti az irányítást. Nincs
fehér piac az USA-ban, sem kereskedelmileg, sem politikailag. Legjobb esetben a
fehérek elszakadhatnak újra, mint egy fehér déli köztársaság, Hagyva a
mulattokat és négereket, hogy járják északon a saját útjukat, de az eredmény
ugyanaz lenne, az Egyesült Államok eltűnik, mint világhatalom. Mulatt unokáink
békésen figyelik, hogy hogyan tűnik el a nemzet, amit örököltek, míg a világ
többi része, beleértve Szovjetoroszországot, nem figyel ránk jobban, mint ahogy
ma figyeli India mulatt lakosságának beszédeit. A világ realista.
Sejtés.
Mikor több
mint egy évtizeddel ezelőtt megírtam ezt a jelentést, azt mondtam, hogy ez már
történet. Azóta az amerikai pozíció rosszabbodott pontosan abban az irányban,
melyre rámutattam. Azt mondtam, hogy nincs fehér piac, és azóta minden amerikai
politikus igazat adott nekem. Egyetlen pontban tévedtem; nem jegyeztem föl
Amerika újra föltámadását a kereszténységen keresztül, mert akkor még nem
voltam annyira, hogy ezt láttam volna, és nem láttam Amerika föltámadásának ezt
az egyetlen lehetőségét.
A jelentés
támogatói közül néhányan úgy érezték, hogy az indokolatlanul túl pesszimistára
sikerült. Mégis, kevesebb mint egy évtized múltán sok nagyvárosunk, beleértve a
fővárost is romokban hevernek, mi pedig olyan gazdasági válságba értünk, mely
megoldhatatlannak tűnik. Még a Mullins jelentés sem jósolt nemzeti csődöt és lerobbant
városokat kevesebb, mint egy évtized múlva! Ki mer elég pesszimista lenni a
következő tíz évre?
Ismételjük,
meg, hogy mindez hogyan következett be. 1945-ben az Egyesült Államok volt az
egyetlen erős katonai hatalom a világon, az egyetlen ipari ország, melynek
gyárait nem rombolták le a második világháborúban. Katonailag és gazdaságilag
Amerika volt a világ ura, és a világ parancsainkra várt. Csak föl kellett volna
emelnünk kezünket, és engedelmeskedtek volna parancsunknak. Anglia,
Franciaország, Olaszország, Oroszország, Németország és Ázsiában Japán romokban
hevertek, gyáraik törmelékhalmazok.
A paraziták által megbetegítve.
De nem
adtuk ki parancsot. Miért? Mert parazitáinknak és hitvány sábeszgojaiknak egy
fő kívánságuk volt, a kommunista Oroszország újjáépítése. Dean Acheson azt
javasolta, hogy új kölcsönöket kell adni Oroszországnak, az ő közvetítő cégét
használva, a Covington and Burling-et, mely olyan remekül képviselt kilenc
kommunista államot szövetségi fórumunkon. A háború utáni amerikai ipart
kommunista zsidók bénították meg, mint David Niles, az ismert homokos, aki
azzal dicsekedett, hogy Harry Truman soha semmit sem határozott el az ő
megkérdezése nélkül, és akinek egy nővére volt a tel-avivi izraeli
titkosszolgálatnál, egy mások pedig a moszkvai szovjet titkosszolgálat magas
rangú alkalmazottja volt. Harry Dexter White, egy litvániai zsidó, és egész
életében kommunista ügynök, szintén felügyelte Truman határozatait, mikor az az
Egyesült Államok elnöke volt.
Ennek a
féreg halomnak a tetején vonaglott a főparazita, Bernard Baruch, egy tevékeny
zsidó spekuláns, aki egy nap egy millió dollárt tudott megkeresni a tőzsdén
azzal, hogy ismerte a kormány határozatait, melyek a részvénypiacot
befolyásolták. Nem csoda, hogy Harry Truman Bernard Baruchot a "legnagyobb
élő amerikai"-nak nevezte. Ez a főparazita húzta a szálakat, melyek
bűnpártoló hitvány politikusokat irányították, és úgy vezette az Egyesült
Államok szenátorait, mint egy kisebb állású ember egy halom ketrecbe zárt hörcsögöt.
Nyilvánosan dicsekedett azzal, hogy szenátorok, mint Harry Byrd, James Byrnes,
Harry Truman és sok más a zsebében vannak.
Egy megbénított gazdaság.
Amerika
átállását békés gazdaságra feltartották ezek a zsidók, hogy értékes időt
adjanak Oroszországnak leromlott gazdasága rendbe hozására. Az Egyesült Államokat
nemcsak beteggé tették a zsidó gazdasági tervezők, akik egyetlen célja az volt,
hogy akadályozzák egy jól menő gazdaság kialakulását, de a kommunisták szintén
megtalálták ideális fegyverüket, melyekkel nagyszerűen tudták Amerikát belülről
gyöngíteni, egy tervezett faji háborúval. A faji háborúval és a beteg
gazdasággal a kommunisták időt nyertek, egy értékes évtizedet, hogy Oroszország
megépítse atombombáját a Rosenberg házaspár és zsidó kémek hatalmas hordájának
segítségével, míg más ügynökök a néger tömegeket hajtották a barikádokra, hogy
vad és romboló faji háborút vívjanak. Az Egyesült Államok kormánya
gyakorlatilag megszűnt működni, amikor a négerek "spontán" és
alaposan kipróbált igényei "polgári jogaikért" mindennél fontosabbá
lettek Washingtonban. A hitvány sábeszgojok a négerek oldalán mentek csatába, a
zsidó paraziták minden parancsára pontos választ csaholva, kezeiket az ég felé
tekerve, ahogy könyörögtek nyers húsdarabjukért, amikor a zsidók polgári jogot
vagy békét kiáltottak.
A legfelsőbb bíróság.
Mint a
sábeszgoj nyomorultak főpapja, a legfelsőbb bíróság helyet adott a kommunista ízű
csőcselék minden követelésének 1954-ben, amikor úgy döntött, hogy minden
iskolát integrálni kell. A legfelsőbb bíróság egyetlen más elhatározása sem
taszította a nemzetet ekkora zűrzavarba. Az amerikaiak megdöbbenten nézték,
hogy amerikai katonák seregei vonulnak be az amerikai városokba, fölszúrva és
lelőve azokat a fehér polgárokat, akik jogaikhoz megpróbáltak ragaszkodni. Egy
évtizeddel később láttuk, hogy amerikai katonák újból bevonulnak a városokba,
ezúttal a néger csőcselék védelmére, akik büntetlenül raboltak és gyújtogattak.
Mint
említettük, 1945-ben az Egyesült Államok a világ elsőjeként állt helyén, mint
az új Róma. De 1955-ben Oroszország újra visszanyerte erejét világhatalomként,
míg az Egyesült Államok gyöngébb volt, mint 1945-ben! És 1965-re az inga már
Oroszország javára mozdult el, mert ebben az évtizedben a szovjet ügynökök
teljes mértékű faji háborút robbantottak ki az Egyesült Államokban, és sikerült
az amerikai katonákat végtelen emberirtásba kergetniük egy ázsiai országért.
Míg Amerika ember-ember elleni háborúba keveredett Ázsia nyüzsgő tömegeivel,
Oroszország napról napra erősödött, és egyetlen embert sem vesztett el.
Oroszország otthon békében volt, míg az Egyesült Államok faji háborúba
keveredett, a kormány beteg volt, az oktatási rendszer beteg volt, és az
amerikai népnek egyetlen olyan képviselője sem volt, aki érdekeit képviselte volna.
A föld szemetje.
A zsidó
arany összevásárolta a legsajnálatraméltóbb rongyszedő koldusokat és
tolvajokat, akik valaha is ellepték országunk fővárosát, olyan emberek, akik,
míg billiókat toltak át a zsidóknak, önmagukat egy tál lencséért adták el! Szenátoraink
és képviselőink lelküket egy polgárháború előtti néger rabszolga ára alatt
adták el. A Mullins jelentés tíz évet tévedett, mikor az Egyesült Államokat
1980 táján helyezte egy szintre Indiával. Most úgy tűnik, hogy 1970 a
valószínűbb dátum.
Az út vége?
A
geopolitikusok évek óta mondják, hogy Amerika lefelé csúszik. Minden, amit
nemzetünk elért, hatalmas mennyiségű energia és ösztönös intelligencia árán
érte el. Sok természetes mohóság is szerepet játszott, a bevándorló munkások
kegyetlen becsapása, a polgárháború tömeges öldöklése, és Amerika egyetlen
eredeti kultúrájának, a dél görögös finomságának rendszeres lerombolása. Ezek
sötét fejezetek Amerika történetében. De vannak ragyogó oldalak is, amikor
Amerika fenntartotta ígéretét a szabadságról és ajánlatait a beteg és romlott
európai kultúra számára, mely lassan letűnőben volt, mert zsidó parazitái
mértéktelenül rombolták azt.
Most
Amerika a soros, hogy a szakadék szélén támolyogjon, ahogy gazdasága forog a
forradalmi csőcselék támadása itthon és az elmebeteg zsidó kalandok között
idegenben. De vannak még tudósok, akik új ösvényeket mutatnak a világnak, talán
a lakosság egy százaléka marad építő a katasztrófák közepette. 1957-ben nem
tudtam megjósolni, hogy amerikai városok égni fognak, míg a nemzeti gárda
emberei és a rendőrség utasításai előírták, hogy a lázadókkal a lehető
legudvariasabban kell viselkedni. Nem tudtam megjósolni, hogy egy zsidó, akinek
háromszor nem sikerült a biztonsági vizsgálata, nagy létszámú amerikai
seregeket fog Vietnamba küldeni, hogy szabotálja nemzetgazdaságunkat, amely
folyamatot úgy adták el, mint a "kommunizmus megállítását", míg a CIA
a vietnami kommunistaellenes vezető, Ngo Diem meggyilkolását tervezte. Nem
meglepő, hogy özvegye azt mondta a TV riporternek: "Ha Amerika a barátod,
nincs szükséged ellenségekre."
Le fogják a kommunisták állítani
magukat?
A
kommunizmus megállítására fordított háromszáz milliárd dolláros akció hihetőbb
lenne, ha azt nem az állambiztonsági osztály ismert és életfogytiglani marxistái
kezdeményezték volna, akik szabotálták Csang Kaj Sek kormányát, és Kínát
átadták a kommunistáknak. Elhihetjük, hogy ezek az árulók, akik a kommunista
világnak ajándékoztak hatszáz millió embert, most mindenre készek lennének,
hogy megkíméljék a sokkal kevesebb vietnamit ugyanettől a sorstól?
Elutasították
Csang Kaj Sek ajánlatát csapatok küldésére Vietnamba, ahogy elutasították
ajánlatát ugyanerre Korea esetén, mert az állambiztonsági hivatal tervezői
ragaszkodtak tervükhöz, hogy megmutassák, Ázsiában a "fehér
imperialisták" akadályozzák meg a vietnámiakat abban, hogy békésen
alapítsák meg kommunista államukat. Ha ázsiaiak küzdenének a kommunizmus ellen,
akkor a washingtoni marxisták elvesztenék egy fontos programpontjukat,
nemzetünk tönkretevését. Időközben itthon a nemzeti jövedelem új magasságokat
ért el (alapvetően a száguldó infláció miatt), a marxisták folytatták az
Egyesült Államok kincstárának pofátlan kifosztását. Tipikus példa a hogyanra
több mint száz "gondolkozógyár" megalapítása, melyekben zsidó
paraziták magas jövedelmeket szedtek be azért, hogy új terveket agyaljanak ki a
nemzsidó gazda kifosztására.
1968. május
13-án Herman Kahn Hudson intézetét mutatták be a nemzetnek, amikor az országos
számlaellenőrzési intézet megvizsgálta az intézet egyéves szerződését, és azt
mondták a Hudson intézetről, hogy ötletei régi ötletek felmelegítéséből
erednek, fölöslegesek és értéktelenek. A nemzet megjegyezte, hogy nem tettek el
számlákat és iratokat sem a Hudson intézetnél sem az országos számlaellenőrzési
intézetnél arról, hogy mire költötték a pénzt, a programok előrehaladásáról és
más szokásos üzleti eljárásokról.
Úgy látjuk,
hogy ebben az országban van pár száz hasonló vállalat, a Rand intézet
származékai, melyek évi 50 ezer dollárt költenek fejenként és évente. Ez heti
ezer dolláros jövedelem egy zsidónak, aki irodájában ül, szivarokat szív,
egyfajta haszontalan tartozék, melynek példaképe Mortimer Adler húsz millió
dolláros "talált pénze", melyet a Ford alapítványtól szedett be
"filozófiai tanulmányokért", a szokásos értéktelen felmelegített régi
ötletekkel, és fölösleges tanulmányokkal, melyek az egyetlen kézzelfogható
eredmények. Ezek a pénzek adómentes alapítványokból vagy állami ügynökségektől
jönnek, általában a honvédelemtől, és nem hallani soha egy kritikus szót sem
szenátorainktól vagy képviselőinktől, akik nem merik a zsidó parazita
kizsákmányolási módszereit kritizálni.
A romba döntő hatás.
Amerika
gyors zuhanása az erős államtól a másodrangú hatalomig, melyet otthon a
lázadások és a csőd idézett elő, klasszikus példa a zsidó parazita hatására
nemzsidó gazdájára. Egy 1968. április 5.-i írásban a Washington Postban Drew
Pearson kimutatta, hogy Walt Rostow küldte a nagyszámú csapatot Vietnamba.
Rostow zsidó, apja meggyőződéses szocialista, és Rostowot, miután háromszor nem
állta meg a biztonsági átvilágítást, a nemzeti biztonsági hivatal vezetőjévé
tették! Otto Otepkat, a hű amerikait, aki nem állította ki számára a biztonsági
papírt gyanús háttere miatt, máig is üldözik. Megsemmisítették a biztonsági
hivatal aktáit, tanúkat vesztegettek meg, hamisan esküdtek, hogy Rostow ne
váljon egy másik Dreyfussá, azaz olyan zsidóvá, akinek betekintése volt a
nemzet biztonsági okmányaiba, és most múltja miatt ki kell dobni.
Később,
mint biztonsági hivatalunk igazgatója, Walt Rostow, és magas rangú
kormánytisztviselő zsidók egy kis csoportja összegyűlt a Pentagonban kora
reggel, hogy üdvözölje az izraeli kígyótámadást szomszédaira, és koccintottak,
amikor izraeli repülők lemészárolták az amerikai tengerészeket az USS Liberty
hajón semleges vizekben!
A lázadások tervezése.
A lázadások
három évig dúlták az amerikai városokat, és egész városrészekből füstölő
romokat hagytak csak vissza, rendkívül hasonlóak a zsidó irányította
bombázásokhoz, melyek francia és német városokat dúltak fel néhány éve,
eredetük egy kis nyüzsgő fekete alak röpiratából van "a tűz
legközelebb" címmel. A zsidó paraziták házi lapjában, a New -Yorker
Magazine c. újságban nyomták ki először, majd könyv alakban is kiadták. Ebben a
műben James Baldwin megígérte, hogy a négerek le fogják égetni Amerika
városait. Baldwin szinte családtagja volt a zsidó parazitáknak, két évtizedig
élt liberális ömlengésekből, melyeket különféle adómentes alapítványok
fizettek. Munkájáért cserében pár adományt élvezett, másokat azért kapott, hogy
bátorítsák forradalmi tevékenységét, de egyetlen sem szerény irodalmi
tehetségének tényleges díjazása volt.
Mikor a
tüzek meggyúltak, bölcsen Párizsban maradt, a balparti buzi összejöveteleken
vihorászott, míg Amerikai városait a fekete csőcselék rombolta, akiknek ő adta
az ötletet. A New York Timesnak adott interjúkban az Egyesült Államot
"Negyedik Birodalomként" említi, ami bevett vicc parazita körökben.
Kommunista befolyás.
Ha James
Baldwin szellemi lökést adott a lázadásoknak a tényleges tervezést kínai
kommunisták végezték. Az égő Washington története az, hogy a kínai kommunisták
azt tervezték, hogy Washington "szabad várossá" válik, melyet
elválasztanak az Egyesült Államoktól, és a fekete erő bizottsága vezeti. Ez a
bizottság évente tíz millió dollár bérletet szed a Kapitólium, a Fehér Ház és
más kormányépületek használatáért. Amikor Washinton polgármestere Lyndon
Johnson elnöknek megmutatta ezt a terve, az azt mondta, hogy ez nem jön szóba.
Pár nappal később Washington városa égett. A rendezés három nappal azelőtt
volt, amikor a kommunista csoport ülésezett és elhatározták, hogy megölik Dr.
Martin Luther Kinget. Egy Észak vietnámi bérgyilkos, Nuy Ti Ganh repült be a
feladat elvégzésére, míg egy amerikai "Oswaldot" vagy embert, ahogy
ezt a nevet most használják, meggyilkoltak, és még aznap éjjel eltemették a
hullát.
Ezen a
kommunista pártgyűlésen egy összeesküvő, Washington polgármesterének csapatából
megemlítette, hogy "lelki bátyánk”, Walt garantálta a zendülők és
gyújtogatók biztonságát Washington elkövetkező égésénél. Egyetlen puskagolyót
sem fognak rájuk lőni, ez volt az állásfoglalás. Az ígéretet megtartották.
Washington három napos kirablása és gyújtogatása alkalmával a rendőrök és
katonák ezrei, akik ott álltak, nem lőhettek parancsuk értelmében. Washington
polgármestere a zendülés kezdetén azt mondta, hogy amelyik rendőr meglő egy
zendülőt, azt gyilkossággal fogják vádolni. Keményen harcolt a nemzeti gárda
parancsnokaival, és csak akkor engedte meg a csapatok bevetését, amikor
megígérték neki, hogy a gárda a fegyvereket nem tölti meg, és csak egy felsőbb
parancsnok írásbeli engedélye alapján tölthetik meg fegyvereiket és
használhatják azt! Ezt volt a legnevetségesebb rendelkezés, melyet valaha
csapatoknak kiadtak csatában. Ezeket a feltételeket fölolvasták a WTOP és WTTG
washingtoni TV állomások, hogy a zendülők tudják meg, hogy nyugodtak
rombolhatnak és gyújtogathatnak, mert egyetlen lövést sem fognak ellenük
kilőni.
Tömeges rombolás.
Péntek este
a gyújtogatások tetőfokán, miután a kommunisták meggyilkolták terv szerint Dr.
Martin Luther Kinget, Lyndon Johnson elnök fölhívta Washington polgármesterét,
és könyörgött neki, hogy engedje meg, hogy a nemzeti gárda bejöjjön. Washington
polgármestere kurtán elutasította és befejezte a beszélgetést, annyira arrogáns
volt a néger vezető. A következő délután, amikor Washington nagy része
lángokban állt, Washington polgármestere csak azt engedte meg, hogy a nemzeti
gárda bejöjjön és védje a zendülőket, mert a Washingtoni városi rendőrségből
néhányan, akiket meglőttek és megbotoztak a zendülők, azzal fenyegettek, hogy
hasonlóval fizetik vissza sértéseiket.
A
kereskedők üdvözölték a nemzeti gárda jöttét, mert úgy gondolták, hogy meg
fogják állítani a rablást és gyújtogatást. megdöbbentek, mikor látták, hogy a
katonák csak állnak, mikor négerek jönnek autókkal Newarkból és Philadelphiából
üzleteikbe, színes TV-ket a legdrágább ruhákat és más javakat autóikba tettek
és elmentek vele, és a katonák semmit nem tettek megállításukra. Amikor
kirabolták az üzleteket, meggyújtották őket, és a katonák akkor sem tettek
semmit.
Biztonsági garancia.
Szombaton délután
3:15 -kor Washington polgármestere utasította a nemzeti gárdát a WTOP és WTTG
TV állomásokon keresztül. Biztosította a lázadókat arról, hogy:
1. A
katonáknak nincs töltött fegyverük, és csak akkor lőhetnek, ha írásos utasítást
kapnak egy magasabb rangú tiszttől.
2. Utasították a katonaságot és a rendőrséget, hogy a lehető legudvariasabban bánjanak a zendülőkkel.
2. Utasították a katonaságot és a rendőrséget, hogy a lehető legudvariasabban bánjanak a zendülőkkel.
Ezekkel a
biztosítékokkal a lázadók megerősítették tevékenységüket, és a lázadás
kiterjedt Baltimore-ra, ahol ugyanezek a feltételek működtek. Washington
polgármesterének az utasításai egy másik vad zendülési és gyújtogatási éjszakát
eredményeztek. Ötszázötvennyolc épület égett porrá Washington városában,
nyolcvan millió értékű árut loptak és tíz millió dollár volt a
tulajdonkárosodás értéke. Egy zendülő elmagyarázta, mikor egy TV riporter
meginterjúvolta, amint keze tele volt több száz dollár értékű drága ruhákkal:
"Ember, ez csodálatos! Nem piszkálhatnak bennünket, mert egy lelki
testvérünk van fönt."
Az 1968.
július 14.-i Washington Post följegyzett egy kormányvizsgálatot, amely szerint
a négereket azért tudták rávenni az áruházak fölégetésére, mert a kínai
kommunisták megígérték, hogy ha a zsidó kereskedőket kiégetik, a kormány
segíteni fogja a négereket, hogy a zsidók helyett üzleteket nyissanak, és a
zsidók nem mernek visszatérni.
Tervszerű fosztogatás.
A lázadás
idején egy WTTG újságírója, Hal Walker, egy néger, aki szabadon mozgott a
városban a lázadás idején, meginterjúvolt egy zsidó üzletembert, John
Hechingert, aki a Washingtoni városi tanács elnöke volt. "Nem látja a
lázadás okát?" kérdezte Walker. "Ó, nem. Nem állapítható meg."
felelte Hechinger. "De nem csak bizonyos fajta áruházak égnek?"
firtatta Walker. "Nem" motyogta Hechinger, és az interjúnak hirtelen
vége lett a médiában.
Hal Walker
arra utalt, hogy a lázadás előtt térkép készült Washingtonról, melyen a zsidó
üzletek voltak megjelölve, és melynek háromszáz példányát osztották szét a
városban azon a reggelen, amikor Martin Luther Kinget meggyilkolták. A kínai
kommunisták rávették a fekete erő vezetőit, hogy masszív antiszemita felkelést
szervezzenek az őket kizsákmányoló zsidó kereskedők ellen. A gyújtogatás célja
a hitelfeljegyzések megsemmisítése, és ez sikeres volt. Most Hechinger és más
zsidó kereskedők kétségbeesetten próbálták elrejteni, hogy a fölkelés
zsidóellenes volt.
Egy
washingtoni kereskedő, Irv Weinstein nem csatlakozott a rejtegetési taktikához,
és nyíltan kimondta, hogy a washingtoni gyújtogatások a második világháború óta
a legnagyobb zsidóellenes akció volt. Véleménye szerint a szörnyű
kristályéjszaka Németországban a náci uralom idején 1938-ban, aminek során zsidó
üzleteket gyújtottak föl, csak összesen százezer dollár kárt okozott, míg a
washingtoni fölkelés a zsidóknak százmillió dollár kárt okozott.
Beadvány az ENSZ-hez.
Zsidótársai
kívánságai ellenére, akik kétségbeesetten próbálták leplezni a történteket, Irv
Weinstein beadványt akart beadni az ENSZ-nek, mely Washington polgármesterét és
a városi elöljáróságot népgyilkossággal vádolta, mert fölbátorították a
négereket, hogy támadják meg a zsidó üzleteket, és nem egyeztek bele, hogy a
rendőrség vagy a nemzeti gárda védje a zsidókat. Arthur Goldberg, képviselőnk
az ENSZ-ben nem fogadta el a beadványt, és biztosította Irv Weinsteint, hogy az
Egyesült Államok kormánya ki fogja egyenlíteni a zsidó kereskedők minden
veszteségét. Mikor visszatért Washingtonba, Irv Weinsteint két fekete erő
vezetői látogatta meg, és közölték vele, hogy még három napja van az életből.
Negyvennyolc órával később eltűnt, és azóta nem hallott senki róla semmit.
Időközben más zsidó kereskedőket, akik kinyitották üzleteiket Washingtonban, naponta
meglátogatták a fekete erő vezetői, és jövedelmük tíz százalékát vették el
tőlük, hogy tovább fenntarthassák üzletüket; ezt a stratégiát a maffia szokta
alkalmazni.
Egy zsidó
alkoholkereskedőt, Ben Brownt, aki nem volt velük hajlandó üzletelni, hidegvérűen
lelőtték üzletében, és a Washingtoni polgármester még most sem volt hajlandó
védeni a kereskedőket. Időközben más négerek buszvezetőket öltek meg minden
este, ami miatt a buszok lassabban jártak. Ez a taktika, melynek célja a város
gazdasági életének és közlekedésének tönkretevése volt, a kínai vezetőktől
eredt, hogy így befolyásolják a vietnami béketárgyalásokat.
Helyesen
úgy következtettek, hogy ha fővárosunk lángol és a gazdasági élet megszűnik,
akkor elvesztjük arcunkat, és nem tudunk erős álláspontot képviselni a párizsi
béketanácskozásokon. Dr. Martin Luther King meggyilkolását is így időzítették.
Időközben kiderült, hogy CIA ügynökei szintén szerepet játszottak a washingtoni
lázadások szításában. Mikor leleplezték szerepüket, a CIA tisztviselői azt
állították, hogy a leégett épületek pontosan a gyorsvasút vonalán voltak,
melyet már húsz évvel ezelőtt meg akartak építeni, de ez azért nem sikerült,
mert az üzleti épületek megvásárlása és lebontása túl sokba került volna. Most,
hogy kiégtek, az gyorsvasutat viszonylag elfogadható áron meg tudják építeni.
Fajkeverési program.
Az amerikai
városokat tönkretevő fölkelések a faji keveredési program újabb állomását
jelentették, melyben a zsidó paraziták kitalálták, hogy gyöngítik az Egyesült
Államokat, és ha olyan zsidók, mint Irv Weinstein veszteseknek látszottak ebben
a fázisban, az csak azért volt, mert nem nézték meg a hosszúlejáratú programot,
melyet a kínai kommunisták és eszközeik a militáns fekete hatalom harcosok
agyaltak ki. Ezt a programot a második világháború alatt kényszerítették
Amerikára, amikor a nép haditörvények alatt élt, és ellentmondás nélkül el
kellett fogadnia a szövetsége kormány új diktatórikus határozatát.
A háború
végén a kínai kommunista program gyorsan haladt, hogy erőltesse a
fajkeveredést, három fronton:
1. A hadsereg egységeinek erőltetett egybeolvasztása, hogy meggátolja bármilyen hadseregegység létét, mint olyan elitcsapatét, mely harcolhatna otthon a kommunizmus ellen.
2. Erőszakos egyesítés az iskolákban, hogy a legfiatalabb kortól arra oktassák a gyerekeket, hogy alázatosan engedelmeskedjenek a kormány parancsainak.
Az egyházak, magánklubok és szomszédságok erőszakos egyesítése, hogy megakadályozzák, hogy legyen a fehér amerikaiaknak olyan helyük, ahol találkozhatnának, és reakciókat tervelhetnének ki a zsidó paraziták tevékenysége ellen.
1. A hadsereg egységeinek erőltetett egybeolvasztása, hogy meggátolja bármilyen hadseregegység létét, mint olyan elitcsapatét, mely harcolhatna otthon a kommunizmus ellen.
2. Erőszakos egyesítés az iskolákban, hogy a legfiatalabb kortól arra oktassák a gyerekeket, hogy alázatosan engedelmeskedjenek a kormány parancsainak.
Az egyházak, magánklubok és szomszédságok erőszakos egyesítése, hogy megakadályozzák, hogy legyen a fehér amerikaiaknak olyan helyük, ahol találkozhatnának, és reakciókat tervelhetnének ki a zsidó paraziták tevékenysége ellen.
Egy hirdetés visszalő.
Mikor az
amerikai harcoló egységeket össze akarták fogni, a kínai kommunisták úgy
találták, hogy kevés néger van a hadseregben, és gyors programot indítottak
négerek toborzására a hadseregbe. Egy ilyen kísérlet egy plakát volt, melyet a
néger üzleti és lakónegyedekben ragasztottak ki nagy számban, és elől tették ki
a néger sörözőkben és borbélyüzletekben. A plakát szövege ez volt:
Fiatal néger férfiak!
Faji előítélet áldozatai vagytok? Fehér lányok nem hajlandók veletek hazamenni? Mint az Egyesült Államok katonái, külföldre utazhattok, és szövetségeseink országaiban állomásoztok, ahol jó fizetést kaptok, és az ottani emberek szemében gazdagoknak tűntök. A ti pénzetek ötször olyan értékes, mint az övék.
Amerikai négerek!
A német és angol fehér lányok alig várják már egészséges mosolyotok. Lépjetek be még ma az Egyesült Államok hadseregébe.
Faji előítélet áldozatai vagytok? Fehér lányok nem hajlandók veletek hazamenni? Mint az Egyesült Államok katonái, külföldre utazhattok, és szövetségeseink országaiban állomásoztok, ahol jó fizetést kaptok, és az ottani emberek szemében gazdagoknak tűntök. A ti pénzetek ötször olyan értékes, mint az övék.
Amerikai négerek!
A német és angol fehér lányok alig várják már egészséges mosolyotok. Lépjetek be még ma az Egyesült Államok hadseregébe.
Ezt a
tervet hirtelen megállították, amikor a plakát képe eljutott Európába, ahol
sajtókampány indult a fehér lányok négerek általi elcsábítása ellen, mely az
első világháború idején a kommunisták kedvenc céljainak egyike volt, amikor
Németországban szenegáli négerek állomásoztak a francia hadsereg részeként, és olyan
parancsokat kaptak, hogy minél több fehér német lányt erőszakoljanak meg. A
szövetségi kormány visszavonta az összes plakátot és megsemmisített őket. Egy
európai újság ezer dollárt ígért egy plakátért, de nem találtak meg egyet sem.
A kommunisták egy taktikája visszalőtt.
Lassú bénultság.
A zsidó
parazita technikájának fontos része a nemzsidó tömegek gondolkodási
központjainak lassú megbénítása, és a régi módszerek nagyon hatásosak. A zsidó
beszivárgással és az idegrendszer irányításának átvevésével támogatja az ipari
országokban a kommunista forradalmat. 1848-ban utcai tüntetések voltak a
kormány ellen sok európai országban, olyan fölkelések, melyeket a rendőrség nem
tudott megfékezni. Néhány európai kormányt már az 1848-as támadás előtt
megbuktattak. Most, száz évvel később azt látjuk, hogy ma is működnek az utcai
tüntetések, mert a felvonulók még erőszakosabbak lettek, és a kormány minden
részét addig vizsgálják és feszítik, amíg azok engednek a nyomásnak.
A
fölkelések első ereje a diákoktól származik, akiket tanáraik agitálnak.
Terveket szőnek, a diákokat a tanszék tagjai és idősebb diákok heccelik föl.
Berkeley, Kaliforniában a diáktüntetések szervezői húszas éveik végén és
harmincas éveik elején levő diákok voltak, és sok tiltakozó még csak nem is
volt diák, csak olyan személyek, akik az egyetem közelébe telepedtek le, hogy
szítsák a zavargásokat.
Az egyházak szerepe.
Az Egyesült
Államok egyházai életfontosságú szerepet játszanak a kommunista összeesküvőknek
való szentségadásban, a forradalmakra való pénzgyűjtésben és a felkelők
élelmezésében, akik túl elfoglaltak a tervezett rombolás munkájával ahhoz, hogy
élelmet tudjanak készíteni maguknak. Hivatásos marxista szervezők, akik a
közösség minden gyengeségét kihasználják a jól képzett sebészek minden
módszerével, régen észrevették, hogy az egyház és a jámborság szelleme ideális
módon elrejti forradalmi tevékenységüket. Nem probléma beszivárogni az egyházi
csoportokba, mert ezeket már tönkretették a teológiai dolgokról folytatott
viták, és a vezetés olyan egyetemet végzett személyekből áll, akiket alaposan
megneveltek a kipróbált sábeszgoj technikák a nemzsidó tömegek irányítására.
Így kommunisták szivárognak be az egyházi és papi iskolákba (Josef Sztálin
papnövendékként kezdte forradalmár életét), és más kommunisták segítségével
vezető helyekre emelkednek minden egyházi kinevezésnél.
Az egyházi igazgatás bemutatva.
Rosemary
Reuther, a nemzet egyik kitűnő katolikus tudósa, a George Washington egyetem és
a Howard egyetem tanára bemutatta egyházi hivatalaink eredetét az "Egyház
saját maga ellen" c. könyvében, Herder és Herder, NY, 1967, 134 oldal:
"Az egyházi hivatal első elvét nem meglepő módon a zsidó zsinagógától
kölcsönözte. A szanhedrin, az öregek tanácsa, mely minden zsidó közösség ura
volt, volt az egyházi igazgatás első modellje. Ezt a mintát először
Jeruzsálemben alapították meg Pál idejében, sikerült neki átvenni Jézus
követőinek eredeti közösségét, és egy presbiteri rendszerrel helyettesítette,
mely a jeruzsálemi szanhedrin mintáját követte.
Így látjuk,
hogy az egyházi igazgatás röviddel azután, hogy a szanhedrin követelte Jézus
keresztre feszítését, kirúgta Jézus követőit, és gyilkosainak diktatórikus
irányítását vette át. Ez egyike a legizgalmasabb fölfedezéseknek, melyet
bemutattak az egyházak furcsa szerepéről Jézus tagadásában és követőinek
szétszórásában! Olvassa el újra meg újra, amíg megérti, hogy ma miért ölelik át
a kommunizmus tételeit és vetik el a krisztusi elveket.
Félrevezetett bolondok.
Az egyház
legértékesebb tagjai, akik az osztályharcot támogatják, olyanok, akik ugyan nem
kommunisták, de félrevezetett bolondok, akik képtelenek Krisztust elfogadni,
akik elégedetlenek életükkel, akik provokálni akarják a döntő ütközet
megindulását minden eszközzel, mely rendelkezésükre áll. A legmeglepőbb
egyetemeink diákjainak folyamatos becsaphatósága, akik még mindig el vannak
bűvölve a kommunista "jövőhullámtól", melyet 1848 szelleme sároz be.
A marxizmus ugyanazok között a sötét eszmék között vánszorog előre, mint tette
azt az ipari forradalom kezdetén. A kommunizmus egyetlen új eszmét sem hozott
ma, mint száz évvel ezelőtt, de olyan elmélettel akarja az űrkutatás korával
találkozni, amely már akkor elavultnak volt tekinthető, amikor Karl Marx
először állította föl!
A diákok informálatlanok.
Soha nem
informálták diákjainkat arról, hogy a kommunizmus ideológiai mesterei, olyan
emberek voltak, aki nem álltak érintkezésben azzal a társadalommal, melynek
gyermekei voltak. A "parasztság forradalmáról" beszéltek akkor,
amikor a parasztok a városba mentek és gyárakban kezdtek el dolgozni.
De Marx,
aki a British Museum könyvtárában az egyik homályos könyvtárszobában csúszkált
székén le-föl, mert aranyere kínozta, mit tudott a változó világról
könyvhegyein túl, és mit tudhatott Lenin a világról, aki egy svájci könyvtárban
olvasgatva töltötte napjait, mint egy nyugdíjas biztosítási ügynök, amíg a
huszadik század visszavitte Oroszországba, ahol lelkes eszköze lett a
tömeggyilkos mániákusnak Bronstein vagy Trockij Leónak. De ma az amerikai professzorok
ezt a két szellemi holtágat, Marxot és Lenint minden idők legeredetibb
gondolkodóiként mutatják be!
A diákokat átverik.
Egy ok,
amiért az amerikai diákok hason csúszva ölelik át a forradalom elveit, mert
tudják, hogy kirabolják őket, és nem kapnak megfelelő oktatást a
"tisztviselők árulása" (trahison des clercs) miatt, mely fogalmat a
francia tudós, Julien Benda vezette be. A sábeszgoj professzorok, az árulásra
hajlamos tisztviselők, Marx és Freud ósdi filozófiáit nyomják le a diákok
torkán, amikor nekik az űrkorszak oktatására lenne szükségük!
A MacLeish tünet.
A
diákzavargások egyik alapvető oka a mindenütt jelenlévő MacLeish tünet, melyet
megtalálják jobb egyetemeinken, különösen a borostyánliga iskoláiban.
(Borostyánliga, a jól menő, hagyományos amerikai egyetemek neve, pl Harvard,
stb..- fordító).
A MacLeish
tünetnek két fő dogmája van, melytől soha nem térnek el:
1. Minden
kultúrát úgy kell bemutatni, hogy annak alapja a zsidó kultúra.
2. Minden
emberi gondolatot vagy Marxra, Freudra vagy Einsteinre kell visszavezetni, és
határozottan rá kell mutatni, hogy az ezektől a zsidó zseniktől származik.
Tilos olyan
nagy nemzsidó elmék munkáját ismerni, mint Ezra Pound, Werner Heisenberg, és
mások százai, a hallgatók nyugtalanokká válnak, és két-három évnyi sivár és
merev talmudi oktatás után a hallgatók érettek bármiféle forradalomra. De
ahelyett, hogy beteg professzoraik ellen lázadnának, megengedik, hogy
professzoraik kiküldjék őket a megmaradt nemzsidó társadalom intézményei ellen
lázadni. A MacLeish tünetet egy tweed ruhába öltözött, skót terrierszerű egyén
testesíti meg, aki egész életében a liberális átneveltek ölebe volt. Mert
örökölte vagyonát, ez a fajta közvetlen természetes felsőbbrendűséget színlel,
és a diákvezetőkkel olyan dolgozószobában tárgyal, melyben megtalálhatók a volt
diákok munkáinak első kiadásai, és szívesen elmeséli, hogy hogyan támogatta az
első kiadások megjelenését. Egy alázatos fekete jó spanyol bort szolgál fel a
diákoknak, míg MacLeish lágyan utal az emberi egyenlőség szükségességére.
Gyakran együgyű és mindig becstelen, a MacLeish királyian ül egy hatalmas
spanyol bőrből készült főnöki székben, importált dohánykeverékből készült
pipadohányát szíva, vöröses ezüst szmokingkabátot viselve és Londonban készült finom
bőrcipője van a lábán.
A diákok a
szó szoros értelmében lábainál ülnek, míg MacLeish a marxi kísértet felvizezett
változatával házal. Elkábulva a MacLeish tünettől a diákok fölkelnek, és
kimennek a világba, hogy ellássák a népet a klasszikus marxizmussal, amely
rabszolgává akarja tenni őket. A kapott állásokban gyorsan emelkednek az
oktatás, újságírás, vallás és állami szolgálat lépcsőin, tudományos elismerésül
csak attól függ, hogy mennyire hatásosak a marxi méreg terjesztésében. Ha volt
kétségük ez iránt a szellem iránt, az hamar eloszlik, ahogy látják, hogy hogy
nyitja meg előttük a kapukat választott szakmájukban. Akik nem hagyják, hogy a
rendszer megfertőzze őket, húsz év múlva általános iskolai tanárok egy
kisvárosban, vagy könyvtárosok egy sivatagban messze minden élettől.
Becsaphatóság.
Mi meglepő
a diákok folyamatos becsaphatóságában, akik vakon elfogadják Marx filozófiáját,
mely mér száz éve is elavult volt, mint a "jövő hullámát"? Hogy
lehetnek ennyire ostobák? Először is, egy diáknak azzal kell foglalkoznia,
aminek ki van téve, mint a napfény, a levegő és a víz, melyekhez hozzáfér. Ha
csak sábeszgoj gondolatokat kap zsidó tanáraitól, mi mást tudhat? Levágva
eredeti nyugati kultúrájától, a mai amerikai diák gyökértelen ördögszekér,
melyet a szél sodor az egyik ostoba marxista elmélettől a másikig, nem ismeri
eredetét, népét és nemzetét. Érthető dühe, mikor úgy látja, hogy az oktatás,
amiért fizet, üres csalás, de a hiba, hogy nem a tényleges bűnbakok ellen
lázad, az sugallja, hogy természetes ösztönei nem léteznek már, és így a
társadalom ellen lázad, ahelyett, hogy az oktatási rendszert pervertálók ellen
lázadna.
Ébredő diák?
A nemrégen
lezajlott tüntetések a Columbia egyetemen lehetnek a diákok egy része
ébredésének jelei, mint ahogy Grayson Kirk elnök kirakása a diákok ébredésének
jele lehetne, noha ugyanazokat a sivár marxista jelszavak a falakon azt jelzik,
hogy semmit sem tanultak. Ugyanazok a diákok, akik megtisztították Dr. Kirk
íróasztalát lehet, hogy jogos haragot mutattak, de saját ítélőképességük
hiányát is bemutatták. Ahelyett hogy pervertálóik gyáva marxizmusát támadták
volna, zsidó agitátorok vezetése alatt azért kritizálták a professzorokat, mert
azok nem marxisták! Van ezekben a diákokban valamennyi intelligencia, vagy elméjüket
teljesen tönkretették olyan zsidó aktivisták, mint Mark Rudd a Columbia
egyetemen, aki a litvániai Rudnitsky Jakab nevű zsidó fia, és Franciaországban
a DeGaulle rendszert támadó vörös hajú agitátor, Cohn-Bendit, aki a Vörös
Daninak is hívnak?
Szellemi rabszolgaság.
A diákok
helyzete a nemzsidó tömegek boldogtalan helyzetét tükrözi, a szellemi
jobbágyság állapotát. Ha azt mondjuk, az amerikaiakat szellemi rabszolgaságban
tartják, mit értünk ez alatt?
Azt, hogy minden újság, rádió, TV adó, heti és havi lap, és minden színdarabot vagy filmet zsidó ügynökök szerkesztettek, akik minden utalást kicenzúráztak, mely bűneikre utal, hogy a nemzsidókat alvó állapotban tartsák. Ez hihetetlen állítás lenne, ha nem lenne kezünkben a cenzúrázó intézetek évi jelentése. Legelöl van a B'nai B'rith ADL-je, az amerikai zsidó bizottság és az amerikai zsidó kongresszus, mint a cenzúra más fontos ügynökei. Ezek a csoportok évi jelentést adnak ki, melyben leírják, hogy ügynökeik minden nyilvános közleményt megvizsgálnak, melyet le fognak írni vagy el fognak mondani, és minden utalást zsidó gazemberségekre kiszednek belőlük.
Azt, hogy minden újság, rádió, TV adó, heti és havi lap, és minden színdarabot vagy filmet zsidó ügynökök szerkesztettek, akik minden utalást kicenzúráztak, mely bűneikre utal, hogy a nemzsidókat alvó állapotban tartsák. Ez hihetetlen állítás lenne, ha nem lenne kezünkben a cenzúrázó intézetek évi jelentése. Legelöl van a B'nai B'rith ADL-je, az amerikai zsidó bizottság és az amerikai zsidó kongresszus, mint a cenzúra más fontos ügynökei. Ezek a csoportok évi jelentést adnak ki, melyben leírják, hogy ügynökeik minden nyilvános közleményt megvizsgálnak, melyet le fognak írni vagy el fognak mondani, és minden utalást zsidó gazemberségekre kiszednek belőlük.
Íróként
közelről követtem figyelemmel az ADL tevékenységét húsz évig. Ha cikket írok a
Saturday Evening Postnak, egy ADL tag, akinek fizetését az újság adja,
megvizsgálja a cikket, hogy utal-e zsidó tevékenységre, és megnézi a fekete
listát, hogy a nevem rajta van-e mint a
zsidókra káros ember neve. Ha a cikkben nincs is utalás zsidókra, elutasítják a
cikket, mert rajta van a nevem a feketelistán, és így nem kereshetek pénzt
írással, és nem lehet olvasótáborom. Ha egy kiadónak küldök írást, ott is
megnézik zsidó utalásokra, és hogy rajta van-e az író a zsidó feketelistán. Így
akadályozzák meg a zsidók a nemzsidó írókat a nyilvános írástól, ha tudott, hogy
az közömbös vagy ellenséges céljaikkal szemben, ha visszautasította, hogy
sábeszgojként működjön.
Olyan
kiadványokat, melyek nem fogadják el a zsidó cenzúrát, vagy tönkretesznek
üzletileg, vagy zsidó gazdasági érdekszférák uralma alá hajtják őket. Ha egy
könyvet nemzsidók adtak ki, akik nem sábeszgojok, a könyvet nem fogják
nagypéldányszámú újságok említeni és vizsgálni, a könyvesboltok nem tartják
raktáron őket, mert utazó ADL ügynökök ellenőrzik a boltok raktárát, és ha a
zsidókat említő kiadványt találnak, a tulajdonost különböző fenyegetésekkel
traktálják, mint perek, kormányakciók vagy gazdasági bosszú.
Katasztrófák a kiadóknál.
Sok
nemzsidó kiadványt, mint a Literary Digestet, Liberty Magazinet és másokat az
ADL kinyomta az üzletből, nem, mert antiszemét cikkeket nyomtattak ki, hanem
mert nem engedték meg, hogy az ADL felügyelői ellenőrizzék tevékenységüket. Más
újságok, mint a Collier's jólmenő kiadványok voltak, de zsidók vették át
szerkesztőségüket, és oldalaikat hisztérikus kirohanásokkal töltötték meg azok
ellen, akik támadják őket. Amíg a megundorodott olvasók felhagytak
olvasásukkal. A Saturday Evening Post most járja ezt az utat, ahonnan nincs
visszatérés. Valaha férfias kiadvány volt, mely az amerikai középosztály
jelentős részének figyelmét elérte, most a zsidó propaganda dühödt és
felelőtlen kiadványává lett, és a csőd szélére került. Annyira fontos lett a
zsidók számára, hogy a zsidó vállalkozó, Martin Ackerman egy millió dollár
kölcsönt nyújtott neki. Egy hétre rá kinyilatkoztatta, hogy mégsem nyújt
kölcsönt, hanem eladta a Saturday Evening Post előfizetőinek listáját a Life
Magazine-nak, ami tipikus és kissé csaló módszereiről ismert. A Saturday
Evening Post halad a Collier's útján, mert jelenlegi szerkesztői alatt, beteg
és ócska kiadvány.
ADL
ügynökök töltik fel oldalait szemetükkel, ahogy próbálják agymosni az amerikai
népet. Jellemző volt gonosz és nem provokált támadásuk az amerikai üzletember,
H.L. Hunt ellen a Saturday Evening Post-ban, melyet egy hivatásos bohóc,
William Buckley írt. Ez a cikk úgy hivatkozik Hunt úrra, mint fajankóra, akinek
feltűnően rossz a modora, bohóc, és más gúnyolódó zsidó jelzők. Egy lehetséges
ok Buckley támadására, hogy Hunt nem szállt be Buckley kiadói vállalkozásába, a
National Review-be, (Nemzeti Áttekintés), amely s nem nemzeti, sem áttekintés.
Létezik Buckley?
William
Buckleyt, ismert konzervatív szószólót, mint George Sokolsky képzeletének
kitalációját írták le. Egy zsidó provokátor, Sokolsky elhatározta, hogy Buckley
pénzével alapít egy jobboldali újságot, mely jól bevált zsidó kommunistaellenes
technikákkal házal. Sokolsky, és egy Morrie Ryskind nevű hollywoody viccíró
összehoztak egy National Review című újságot, mely ma is megvan. Noha Sokolsky
időközben meghalt, a National Review örökre arra van ítélve, hogy az ő sötét
gondolatait terjessze, melyekből három alapelv vehető észre. Az első szerint a
zsidók nem kommunisták, a második, hogy az antiszemitizmus a legrosszabb bűn,
melyben valaki bűnös lehet (ezt az elvet Sokolsky a szovjet alkotmánytól
kölcsönözte), s a harmadik szerint minden amerikai bolond.
Sábeszgoj bohóckodás.
Az ADL
irányítás egyik technikája a nemzsidók egymás ellen heccelése a provokálás
kipróbált és bevált módszereivel. Mikor Robert Welch megalapította a nemzsidó
kommunistaellenes csoportot, a John Birch társaságot, egy ADL provokátor
meggyőzte Buckleyt, hogy támadja meg Welchet azzal, hogy ő antiszemita. Welch,
akit bántott a vád, gyorsan zsidó szerkesztőket bízott meg a kiadványok
ellenőrzésével, de Buckley folytatta támadását, és a National Review és a John
Birch társaság eredeti célja, a kommunistaellenesség eltűnt a rágalmak
özönében, tipikus sábeszgoj káosz, míg a zsidók hülyére nevették magukat. A
történet tanulsága, hogy ha a labdát átdobod a hálón, a zsidó nyer egy pontot,
mert a sábeszgoj reflex, a pavlovi kutyák reakciója működésbe lép, ahogy a
zsidó kimondja az "antiszemitizmus" kulcsszót. Noha a betanított
kutyák mulatságosak lehetnek a cirkuszban, nem képesek építeni vagy igazgatni
egy mások által felépített országot.
Miért nem?
Felszínesen
tekintve a helyzetet, ahogy a zsidók tanítottak bennünket, megkérdezzük: Miért
nem? A zsidók gondolkodnak helyettünk, cenzúrázzák könyveinket, és mindent
elégetnek, amit nem akarják, hogy elolvassunk. De ez az amerikai legenda
magjának mond ellent, mely szabadságról és önkifejezésről beszél, és elveszi
tőlünk a jogot arra, hogy megvizsgáljuk és megoldjuk nemzeti problémáinkat.
Amerika komoly gazdasági faji és katonai válságok előtt áll, de a zsidó
megtiltja, hogy megvitassuk ezeket a problémákat, mert attól fél, hogy
kritizálhatjuk a parazita szerepét a gazda kizsákmányolásában.
A sábeszgoj.
Fontosabb,
hogy csalódottak vagyunk a bölcsesség keresésénél. Annyira fontos, mint magának
az életnek a fenntartása az ember igazságkeresése, az egészséges élet
gyümölcse, hogy több hasznot hozzon népének.
Ezra Pound
egyszer azt mondta nekem: "Német filozófiát kell tanulni negyventől hatvan
éves korig, görög filozófiát hatvantól nyolcvanig, és a nyolcvanadik év
elérésével elég érett arra, hogy megbirkózzon a kínai filozófiával." De mi
csak zsidó filozófiát kapunk, a bölcsőtől a sírig. Ez a filozófia nemcsak arra
szolgál, hogy fenntartsa a parazita uralmát a gazda felett, de megtagadja
tőlünk Krisztus ismeretét. Egy nagy köztársaság tűnik el a ködben, de mit
érdekli ez a zsidót? Az ő jelszavuk: kinek kell ez? Egy másik gazdát keresnek,
és Amerika csatlakozik Babilon, Egyiptom, Perzsia és Róma szellemeihez.
Tesztelt technikák.
Az ADL-nek
hatalmas fegyvertára van azok ellen a nemzsidók ellen, akik ellentmondanak
neki. A következőket tapasztaltam: kizárás szakmai állásokból; annak
megakadályozása, hogy kiadót találjon könyvei és cikkei számára; folyamatos
propagandakampány abból a célból, hogy ne tudjak kapcsolatot teremteni követőkkel
a konzervatív amerikaiak között. Noha semmit nem tudtam az ADL-ről, mikor
kommunistaellenes cikkeket kezdtem írni, hamarosan szembekerültem velük. Egy
vezető New -Yorki kiadó az mondta ügynökömnek:
"Mullins
nagy hibát követ el, amikor ellenünk fordul. Értékes és termékeny, sokat
tehetnénk érte. Nézze mit tettünk más nemzsidó írókért, pl. Hemingwayért.
Steinbeckért, Faulknerért, ezek csak főiskolai tehetségek voltak, de mi minden
háztartásba elvittük őket. Mullinsnak egy fillérje sem lesz, mert könyveit
senki nem fogja eladni ebben az országban. "
Mikor ez a
történet eljutott hozzám, nem hatott rám a legkevésbé sem, mert akkor 1952-ben
nőtt az érdeklődők köre, és pár befolyásos ember New York-ban propagandát
kezdett, hogy pénzhez jussak, és így minden időmet a kommunistaellenes
írásoknak szentelhettem. Saját vagyonom százötven dollár volt, mely lehetővé
tette túlélésemet, ha mérsékelten és gazdaságosan éltem, még három hónapig.
Hirtelen a propagandisták megszüntették tevékenységüket. Szóbeszédet hallottam,
olyan hihetetlent, hogy nem figyeltem rá. Ez a történet elterjedt a New-Yorki
hazafiak között, és eszerint nekem nagy birtokaim voltak Virginiában, és az
ebből származó jövedelmem lehetővé tette az tudós úriemberként való életet,
utazásokat, és az írást tetszésem szerint. Valójában soha nem volt másom, mint
a ruha, amit hordtam, és nincs kilátásom öröklésre, de a történet megtette a
magáét, és az ADL véget vetett a kampánynak, mely munkámat támogatta volna.
A csendes kezelés.
1954-ben
nevem eltűnt az amerikai kommunistaellenes kiadványokról, noha néhány közülük
tovább hirdette könyvemet a szövetségi kincstárról (Federal Reserve), de a
szerző nevét gondosan áthúzták feketével. Ma is így hirdetik. Csak egy hazafi,
Mrs. Lyrl Clark Van Hyning adott cikkeimnek továbbra is helyet újságjában, a "Nő
hangjában". Ez a csendes kezelés bebizonyította az ADL irányításának hatásosságát
az állítólag kommunistaellenes újságok fölött ebben az országban, mert pár év
múlva én lettem a vezető tudósa ennek a csoportnak, cikkeimmel, a szövetségi
kincstárról, az idegen kapcsolatok bizottságáról és más sábeszgoj
szervezetekről. FBI ügynökök látogatták meg ezeket a kiadókat, és
figyelmeztették őket, hogy ne nyomják ki munkáimat vagy említsék nevemet.
Majdnem tizenöt éven át csöndesen dolgoztam otthon, elméleteimet fejlesztve ki
a biológiai parazitáról, míg a legtöbb hazafi azt hitte, hogy vagy meghaltam,
vagy már nem vagyok tevékeny.
A sábeszgoj gyerekei.
Az élet
minden szintjének degenerációja Amerikában ahhoz vezetett, hogy a legláthatóbb
dekadencia a gazdag családok gyerekeinél, a sábeszgoj családoknál lett
megfigyelhető. Ezek a gyerekek kiábrándult osztályt alkottak, melyet
"hippiknek" neveztek. A " Saturday Evening Post" San
Franciscoban egy nagy hippicsoporttal készített interjút.
Egy nemzsidó fiatal
ezt mondta:
"Apámat nagy embernek tartják városunkban, de láttam, hogy
mindig zsidó jótékonyságra fizetett, zsidó érdekekben írt beadványokat és
hasonlók. Megkérdeztem: 'mi van emögött? senkinek sem adsz egy fillért sem, és
mi van a zsidókkal?' azt felelte: ha elutasítaná ezt, akkor pár nap alatt
kirepülne. Jó házunk van, három autónk, színes TV-nk, és hasonlók. Ezt mondtam
neki: 'Megéri ez?- és elmentem otthonról."
Helyes reakció.
Ez az
amerikai fiatal helyesen reagált a zsidó parazita káros hatására. Csak ha
fiatalságunk elkezdi kifejezni megvetését a sábeszgojok iránt, minden oktató
iránt, aki fiatalságunkat a nemzsidó rabszolgaságra tanítja, minden
vallásoktató iránt, aki közösségének azt tanítja, hogy kötelessége, hogy a
zsidóknak dolgozzon, minden kormánytisztviselőnek, aki a nemzsidóktól adót szed
a zsidók javára, csak akkor reménykedhetünk egy reakcióban a paraziták ellen.
A
"trahison des clercs" =(írástudók árulása), mely azt jelenti, hogy a
tanult középosztály becsapja a népet, és ez teszi lehetővé a parazita
folyamatos megmaradását. E nélkül az aktív segítség nélkül rögtön kiraknák. A
nemzsidó lét minden fokát megmérgezik a mocskos, bűnös, olcsó nemzsidók, akik a
parazita hatalmának passzív ágensei. És ezeket állítják példaként a nemzet
fiatalsága elé. Ezek igazgatják iskoláinkat, múzeumainkat, kiadóinkat, vallási
szervezeteinket. Csak ha mindenütt dacol velük a nemzsidó, akkor kezdődhet el a
paraziták kirakása.
Mivel ezek
a nemzsidók már megvetik magukat, nem lepi meg őket, hogy a nép többi része
szintén megveti őket. és zsidó uraik is. A következő lépés kidobásuk minden
hivatalból, és állásuk olyanokkal való betöltése, akiket érdekli népük érdeke,
és akik nem adják el népüket ötven ezüstért.
Sötétben élnek.
Hiba lenne,
ha a tudós azt hinné, hogy az egész sábeszgoj közösség érti a parazita-gazda
viszonyt, vagy hogy tanerőink, kormánytisztviselőink és vallási vezetőink aktív
ágensek egy összeesküvésben, hogy rabszolgává tegyék a nemzsidókat. A
természetben nincsenek összeesküvések. Az emberek azt az életet élik, melyek
génjeik szabnak meg számukra, és ezeket a törvényeket csak két úton lehet
kijátszani, ha Krisztust követik, vagy ha a Sátánt követik.
A parazita
parazita létet akar, és a legócskább, legbűnösebb és legolcsóbb nemzsidók csak
a sábeszgoj létben találják meg boldogságukat. Ezek hibásan oktatják,
kormányozzák és összezavarják a nemzsidó tömegeket, mert ez az egyetlen szerep,
melyet ismernek az életben. Zsidó támogatás nélkül iskolaigazgatóink legfeljebb
házmesterek lehetnének, és kormánytisztviselőink maximum disznópásztorok. Az
Egyesült Államokban sok sábeszgoj harmadik vagy negyedik nemzedékben űzi
sábeszgoj foglalkozását. Az Adlai Stevenson és Dulles családok ide-oda mozognak
a magas kormányhivatalok és a zsidó bankok és jogi vállalatok között. Ezekről
azt mondják nekünk, hogy ezek az amerikai arisztokraták, akik a nemzsidó
tömegeket Pavlov eszközeivel késztetik arra, hogy jóváhagyják a zsidók minden
cselekedetét.
Árulás tetszésnyilvánítással.
Így történik,
hogy az amerikai tömegek tapsolnak, mikor izraeliek az arabokkal
kegyetlenkednek. Noha ezek az arabok mindig Amerika szövetségesei és barátai
voltak. Egy arab vezető megkérdezte: "Hogyan tudnak az amerikaiak
tapsolni, mikor legszörnyűbb ellenségeik, a zsidók kegyetlenkednek
banditaállamukban Izraelben, és éljenezni, mikor velünk kegyetlenkednek?"
A válasz
az, hogy a sábeszgojok, vezető állásaikban, mint kiadók, tanárok és
kormánytisztviselők úgy tanították meg az amerikai népet a tömeges reakciókra,
mint a betanított kutyákat. Csak ha pár fiatal tiltakozik a betanított kutya
szerepe ellen és nem hajlandó ugatni, amikor a sábeszgojok erre szólítják fel
őket, akkor lesz remény számunkra. Csak ha harcolunk a jólöltözött csőcselék
ellen, mely lehetővé teszi a paraziták uralmát, akkor lesz esélyünk. Csak akkor
tudjuk a parazita csápjait eltávolítani testünkből.
A természet
törvénye, hogy a parazita gazdát keres. A gazda megpróbál megszabadulni tőle.
Ha sikerül neki, a parazita hamarosan visszatér. A zsidókat több százszor
kiutasították Európából, ma mégis ott vannak. Mindig, mikor kirakják a
parazitát, tanul a leckéből, és legközelebb jobban kapaszkodik. Megtanulja,
azt, hogy hogyan becsülje föl és irányítsa a gazda reakcióit, és államaikat
óriási mocskos börtönökké változtatja, legalapvetőbb életükbe is belemászik, és
elferdíti egész létüket.
Nincs szabadság.
Ez a
nyugati kultúrák mai állapota. Csak a gépek szabadok. A nemzsidó tömegek a
nyugati demokráciákban kihalóban vannak. Sok közülük élőhalott, a mozgó halál.
Mint mondhatunk ezeknek a mozgó halottaknak? Van-e nekik elég idegi energiájuk
ahhoz, hogy válaszoljanak a felhívásra és kirakják parazitáikat, vagy a zsidó
méreg megmérgezte a testüket? Mi a parazita-gazda kapcsolat erkölcse?
Erkölcstelen?
Nem, a
parazita számára természetes dolog, hogy gazdát keressen, mely ellátja, és a
gazda számára természetes, hogy megkíséreljen megszabadulni a parazitától. A
zsidó istenének engedelmeskedik, amikor élete céljának a parazitizmust
választja, mely megtalálja és uralja gazdáját. Saját történelmi igazságának ez
az értelme, ahogy Trockij fejezte ki a kommunizmusban, és a zsidókat ez arra a
hitre vezette, hogy ők tényleg a kiválasztott nép, akik arra születtek, hogy
mások munkájából éljenek, és elvegyék azok földjeit és javaikat.
Minden az övé.
Ma a zsidó
azt hiszi, hogy a nemzsidó minden tulajdona a parazitától jön, hogy a parazita
hozta a buta nemzsidó goj baromnak a jólétet, kultúrát, pénzrendszert és
vallást. A zsidó úgy véli, hogy az ő létezésének célja az, hogy irányítsa, és
értelmet adjon a gojok életének, hogy megtanítsa a gojt, hogy rabszolgája
legyen, mert a zsidó szerint a goj egyetlen szerepe az életben, hogy a zsidót
szolgálja. Ezért a zsidó azt hiszi, hogy az emberiség története a zsidók története,
ahogy Dubnow történész állítja. Lehet, hogy annyiból igaza van, hogy az írott
történelem nagy része a gazda parazita téma különféle változatainak.
Dubnow és
más zsidó történészek nem hajlandók beismerni egy dolgot, a parazita pusztító
hatását a gazdára. De ez minden fokozatban bizonyított, vagy azzal, hogy a
gazda tönkrement a parazita miatt, vagy azzal, hogy ha a gazda megszabadul a
parazitától, visszanyeri kulturális erejét, tanulóképességét és erejét, akkor
is, ha az viszonylag rövid ideig tart.
Az
erzsébeti Angliában a zsidók kiűzése után az angol nép soha addig nem
tapasztalt mértékben fölvirágzott, a költészet, a drámairodalom fejlődése, a
világ fölfedezése, tudományos fölfedezések napirenden voltak.
Coke
megalkotta törvényeit, melyek az Egyesült államok alkotmányának az alapja
lettek.
Nézzük meg
Amerikát 1860 előtt, mikor az ország messzemenően szabad volt a parazita
mételytől, fiatal ország volt, a kulturált világ reménye. Nézzük meg ma
Németországot, ahol törvény tiltja a parazita néven való említését, és
hasonlítsuk össze az 1800-as évek Németországával. Ma Németország a
kétségbeesés nemzete, mert a parazita újra megerősítette csápjait, melyek
mélyen benyúlnak a gazda testébe, idegen megszálló csapatok segítségével, és a
német mindennapokat minden módon megmérgezik. 1800 körül Németország élt, nagy
zeneszerzők írták szimfóniáikat, melyeket ma hallgatunk, Humboldt herceg
tudományos felfedezésekkel gazdagította a világot, Goethe a világ legnagyobb
alakja volt a világ filozófiájában.
A természet szabálya.
El kell
ismernünk az élet egyik alapvető törvényét. Ha a gazda nem tudja kilakoltatni a
parazitát, lassú degenerációs törésbe süllyed, betegségbe és halálba. Ha ki
tudja lakoltatni a parazitát, gyorsan száll fel új magasságokba, nagy teljesítményekre
lesz képes és jómódú lesz.